Attika 2530 négyzetkilométer területû, az Égei-tengerbe nyúló, háromszög alakú félsziget Közép-Görögországban; északi szomszédja Boiótia, dél-nyugati irányban a korinthosi földnyelv köti össze a Peloponnésosi-félszigettel. Központja a mykénéi kultúra korától kezdve Athén, amelynek Attika az ún. sötét kor végétõl a római hódításig közvetlen állami területét és egyben mezõgazdasági hátországát is jelentette. Népessége a történeti idõkben ión nyelvjárást beszélt és az ókori történetírók mûveiben is fennmaradt hagyomány szerint a görög világ egyetlen autokhthón, azaz a legõsibb idõktõl folyamatosan egyazon területen lakó csoportjának tekintette magát.
A régészeti emlékanyag tanúsága megerõsíti ezt a képet, legalábbis amennyiben a bronzkori palotakultúra és a polisvilág kialakulása közti idõszakban szinte egyedül Attika területén találhatók meg állandó, vándorlások és dúlások által meg nem szakított élet, valamint folyamatos hagyományt követõ kézmûvesség nyomai. Szintén az ókori történeti hagyomány írja le a mitikus Théseus uralkodásához kötve az attikai közösségek egységes városállammá alakulását, az athéni polis születését. Athén és Attika története során több alkalommal kiemelkedett a görög világ központjai közül politikai, gazdasági, illetve kulturális hatalomként. Nagy vonzerõvel bíró mûvészeti központtá vált a Kr.e. 6. században, Peisistratos és fiai tyrannisa idején; a demokratikus berendezkedést megteremtõ Kleisthenés-féle reform után a görögség vezetõjeként lépett fel Kr.e. 490-ben és 480-ban, a perzsa háborúk idején, és ekkor szerzett presztízsét sikerrel tartotta fenn a Kr.e. 5. sz. végéig, leginkább a Kimón és Periklés nevéhez köthetõ évtizedek alatt, mígnem a peloponnésosi háborúban alulmaradt vetélytársával, Spártával szemben. Az athéni állam a polis-rendszer felbomlásának évtizedeiben, a Kr.e. 4. sz. utolsó harmadáig továbbra is nagy súlyú politikai tényezõ volt még, a város és Attika pedig a hellénisztikus korban és a római hódítást követõen is a mûveltség, az irodalom és a képzõmûvészet legfontosabb központjának számított, egészen az ókor végéig. Mind Athén városa, mind Attika más települései régészeti, építészeti és képzõmûvészeti emlékek sokaságával bõvelkednek, az ókor gyakorlatilag minden szakaszából. Athénen kívül ismertebb központok még az Athén kikötõjeként szolgáló Peiraieus, a Démétér és Persephoné beavatási szertartásáról híres Eleusis, a Kr.e. 480-as döntõ perzsa ütközet színhelye, Marathón, vagy a nagy gazdasági jelentõségû attikai ezüstbányák helye, Laureion.


Bencze Ágnes
2004