Spárta
gör. Sparté, dór: Sparta
 | A vix-i kratér | Város a Peloponnésoson, az Eurótas folyó völgyében, a Taygetos hegy lábánál. Régebbi eredetû (mykénéi kori) neve Lakedaimón (Homéros is így nevezi Menelaos és Helené "országát"), ami az ókorban a spártai állam hivatalos megnevezéséül szolgált. A spártai polgárok elnevezése ókori íróknál tehát így hangzott: lakedaimóniak vagy lakónok, a spártai állam fennhatósága alatt álló területet pedig Lakónikének, Lakóniának hívták.
Az ókori hagyomány a spártai állam alapítását a Hérakleidák visszatéréséhez (a dór vándorlás) kötötte. A település eredetileg négy falu szövetségébõl állt, amelyek dór bevándorlók településeibõl jöttek létre Kr.e. 950 körül. A négy falut Artemis Orthia kultusza kötötte szövetségbe.
A spártai vezetõréteg folyamatos terjeszkedésének elsõ állomása, hogy a Kr.e. 8. században elfoglalták Amyklait és bevonták a település-szövetségbe, majd ennek révén meghódították Dél-Lakóniát. A további terjeszkedés vezetett a Kr.e. 8. sz. végén - 7.sz. elején az ún. elsõ messénéi háborúhoz. Ezidõtájt történt különbözõ belsõ ellentétek miatt, hogy a lakosság egy része elköltözött Itáliába, és megalapította Tarast. Ezt követte a Kr.e. 7.sz. végén a második messénéi háború, ami azzal végzõdött, hogy Messénét a spártai állam részévé tették. A háború idején Tyrtaios (a legenda szerint Athénból a spártaiak segélykérésére küldött sánta költõ) írt a spártaiaknak harci elégiákat a hõs harcosokról, akik hazájukért esnek el az elsõ csatasorban. A Kr.e. 6. sz. elején sikertelenül próbálta alávetni Tegeát, ezért inkább a század közepén szerzõdést kötött vele és ezzel új korszak nyílt meg Spárta külpolitikájában. A Kr.e. 6. sz. végéig Spárta vezetõ hatalomként szerzõdéseket köt peloponnésosi államokkal, amelyek katonai szolgálattal tartoztak és el kellett ismerniük Spárta katonai vezetõ szerepét. Az athéni elnevezéssel: "peloponnésosi szövetség"-be Argos és Achaia kivételével beletartoztak a peloponnésosi államok, és ezen kívül Megara és Aigina is.
A perzsa háborúkban Leónidas vezetésével hõsi halált halt thermopylai hõsök emlékét hirdeti a sírfeliratuk: "Arramenõ mondd meg Spártának, hogy pihenünk s az õs hagyományaiért hullt el a hõsi sereg." 300 spártai sírverse (József A. ford.) A spártai flotta részt vett a salamisi csatában is, a plataiai csata pedig elsõsorban a spártaiak, és a spártai hadvezér Pausanias dicsõségének számít. A "Salamis pátoszán felnövekvõ" Athénnal kiélezõdött ellentétek vezettek a peloponnésosi háborúhoz (Kr.e. 431-404), amely során Spárta kerekedett felül. Ekkor jutott Spárta hatalmának tetõpontjára. A Kr.e. 4. sz.-ban különbözõ államokkal való harcok során azonban lassanként elvesztette vezetõ szerepét. A makedón és a római uralom idején - katonai és politikai jelentéktelenségében is - megõrizte õsi spártai intézményeinek jórészét és turisztikai látványossággá vált; tömegek keresték fel a várost régi hírnevének nyomait kutatva. A jellegzetes spártai államszervezetrõl az archaikus és a kora-klasszikus korból egykorú forrás nem áll rendelkezésre. Erre utal Thukydidés legendás megjegyzése: "mivel õk államuk dolgaiban olyan titkolózóak". Spárta "jó törvényeit" a hagyomány Lykurgos nevéhez és a nagy spártai törvénykönyvhöz, a Rhatrához kötötte. (Részletes, idealizált leírás Xenophónnál és Plutarchosnál.) A második messénéi háború fontos választóvonalat jelent a spártai társadalom életében és viszonyaiban. A Kr.e. 6. sz. közepén következett be - egy évszázados folyamat eredményeképp - a váltás Spárta életében, aminek a következménye a szinte teljes bezárkózás lett. Ezt az "idegenek kiutasítása" néven emlegették. Felhagytak az arany-és ezüstpénz használatával, elzárkóztak a külkereskedelemtõl.
Pedig elõtte Spárta elevenen részt vett a görög kulturális életben és kereskedelemben: errõl tanuskodnak a lakón vázafestészet remekei, a bronzmûvességé, valamint Spártában az Artemis Orthia szentély gazdag leletei (fogadalmi ajándékok). A spártai építeszet emlékeit csak Pausanias leírásából ismerjük, az egyetlen jelentõsebb épületmaradvány a spártai akropolison Athéna Chalkioikos szentélye.
"(...) Tegyük fel, hogy Lakedaimón városa elpusztul, s nem marad belõle semmi más, csak a szent helyek és az épületek alapja, úgy gondolom, a távoli jövõben a késõbbi nemzedékek nagyon kételkedve hallgatnák, hogy milyen hatalmas volt, pedig a Peloponnészosz kétötöd része az õ birtokában van, s uralmát a félsziget egész területére és számos külsõ szövetségesre is kiterjeszti. Hatalma mindamellett jelentéktelennek látszanék, mivel a város nincs egybeépítve, nem találhatók benne fényes szentélyek és épületek sem, hanem a régi hellének szokása szerint faluszerûen húzódik szét." Thukydidés I 10. Muraközy Gy. ford.
Bélyácz Katalin 2004
|
|
|
|