Erós-Dionysos-Thanatos
Paloták


Az oroszlános kapu Mykénében, Kr. e. 1550-1500
A középsõ és késõ-bronzkor meghatározó építményei Krétán és a görög szárazföldön egyaránt. Elõzményeik leginkább Észak-Szíriában és a levantei térségben találhatók meg.
Négy alapvetõ funkció köthetõ hozzájuk: politikai, azaz a királyi adminisztráció és diplomácia lebonyolítása, kultikus, vagyis a vallási élet központjaként is mûködtek, rezidenciális, mert itt élt az uralkodó, és gazdasági, mert innen szervezték meg a mûhelyekben folyó munkát és a mezõgazdasági tevékenységet, illetve a palotákból irányították a kereskedelmet is.
Krétán a középsõ bronzkorban, kb. Kr.e. 1950 körül épültek az elsõk, az ún. ó-paloták: Knóssos, Phaistos, Mallia, Zakro. Kr.e. 1700 körül válságba került a kultúra, minden bizonnyal belsõ konfliktusok hatására, a paloták megrongálódtak vagy elpusztultak, de hamarosan újjáépültek: ezt a kort nevezik az új paloták korának.
A paloták nagyjából hasonló felépítéssel bírtak: nagy központi udvar köré szervezõdött a többi épület, azaz a hosszúkás raktárak, a trónterem, a szentélye, a lakórészek és szálláshelyek, a mûhelyek. Emeletes építmények voltak, bonyolult és összetett alaprajzzal. A paloták melletti városokban közterek, szentélyek és további mûhelyek épültek a lakóházakon kívül, de vannak jelek arra is, hogy a városok a palotáktól függetlenül a kereskedelemben is részt vettek.
Nincs pontos elképzelés arról, hogy hogyan is nézett ki a paloták társadalma. Úgy tûnik, hogy a király jelentõs hatalommal bírt, miközben valamilyen kezdetleges demokrácia is megjelenhetett a palotákat körbevevõ városokban. A paloták közül a korai idõszakban egyik sem bírt fõhatalommal a többi felett, sokkal inkább egyenrangúak voltak, amelyek vetélkedhettek vagy kooperálhattak egymással, az adott helyzetnek megfelelõen és majd csak az új paloták korában szerzi meg a fõhatalmat Knóssos.
A görög szárazföldön a késõ-bronzkor kezdetétõl, kb. Kr.e. 1500-tól épültek paloták, közülük Pylos maradt meg a legjobb állapotban, míg a legfontosabb központ Mykéné volt, de jelentõs volt Tiryns, illetve Athén vagy Thébai is. Alaprajzuk eltért a krétaiaktól, kisebbek voltak és legtöbbjük falakkal volt megerõsítve, így háború esetén menedékül szolgálhattak a körülöttük épült város lakóinak is. Ezekben a palotákban megjelent a késõbbi görög építészet sajátos épülettípusa, a megaron is. Kr.e. 1200 k. a palotákat lerombolták, és kb. 100 évvel késõbb a mykénéi kor véget ért.