Boiótia
A Közép-Görögország területén, az Euboiai-szoros és a Korinthosi-öböl között fekvõ Boiótiát délrõl Attika és Megaris, nyugatról Phókis, északról Kelet-Lokris keletrõl pedig az Euboiai-szoros határolja. Boiótia nagykiterjedésû termékeny termõföldjeinek köszönhetõen (elsõsorban a Thébai-síkságnak a mykénéi korban lecsapolt Kopais-tó medencéjének) nem vett részt a görög gyarmatosításban. A síkságokat jelentõsebb hegyvonulatok tagolják, a legmagasabb hegycsúcs a Boiótiát Phókis-szal határoló Helikón (1750 m), a mítoszok szerint a múzsák lakóhelye volt. Legjelentõsebb települése a virágkorát a késõ-bronzkor idején élõ Thébai volt. A történeti idõkben a közelében fekvõ Kabeirion, a kabirok helyi kultuszának szentélye a régió fontos kultuszközpontja volt. Boiótia más jelentõsebb települése a szintén a bronzkorban kiemelkedõ Orchomenos, valamint a késõ-mykénéi temetõjérõl és fejlett terrakotta kisplasztika iparáról ismert Tanagra volt. Boiótia mûvészetére az elszigeteltségének is betudható befeléfordulás jellemzõ. Egyéni hangú mûvészi kifejezési formái a kerámia edények és a terrakották voltak. A nagy méretû kõszobrászat képviselõi Apollón ptoioni szentélyébõl ismertek. A görög történelem három fontos ütközetét vívták Boiótia területén: Kr.e. 479-ben a Plataiai melletti csata biztosította Hellás függetlenségét a perzsákkal szemben. A Kr.e. 371-ben Leuktránál vívott ütközet véget vetett Spárta hegemóniájának, és azt Epameinondas vezetésével Boiótia vette át - habár mindösszesen csupán kilenc évre. Végül pedig a Kr.e. 338-ban Chairóneiánál elszenvedett görög vereség a Hellás feletti makedón uralom kezdetét jelezte.
Lebegyev Judit 2004
|
|
|