|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Harmadik terem - 3.
Az I. teremből nyíló átjárótól balra a tárlókban, a falakon és a terem közepén látható tárgyak a dél-itáliai görögség és a vele közvetlen kapcsolatban álló italikus népek művészetének a múzeumban különösen gazdag anyagából nyújtanak válogatást. Ezt a területet a Kr. e. 2. századtól, eleinte csak a Paestumtól Tarentumig a tengerparti görög településeket jelölő, később a maihoz hasonlóan olykor tágabban értelmezett névvel Nagy-Görögországnak (Megalé Hellas, Magna Graecia) nevezték.
3. tárló
Dél-itáliai görög művészet
(Kr. e. 6-3. század)
 | | "Chalkisi" feketealakos amphora reggiói műhelyből; Kr. e. 530 k. |
A Nápolyi-öbölben egy generációval korábban, mint Szicíliában, a 8. század második negyedében jelentek meg az első görög telepesek (l. a 10. tárlónál), akiket sokáig nem követtek itt újabb bevándorlók. Az első szicíliai görög városok alapítása után mintegy negyed századdal kezdődött és fél századon át tartott az Ión-tenger partján a déli görög települések első nagy sorozata. A legkorábbi a későbbi írott források szerint talán Rhégion (ma Reggio di Calabria) volt, amelyet a chalkisiak a messinai tengerszoros biztosítására létesítettek; ezt - csak a legfontosabbakat említve - rövidesen, még a 8. század végén Sybaris, Krotón és az egyetlen spártai kolónia, Taras (Tarentum, ma Taranto), majd a 7. század első évtizedeiben Metapontion (Metapontum, ma Metaponto) és Lokroi (Locri) követte. Csaknem egy évszázaddal később, a 6. század elején létesült a Tyrrhén-tenger partján Poseidónia-Paestum, és jóval délebbre Medma (ma Rosarno), az előbbi Sybaris, az utóbbi Locri leányvárosa.
Ezek a városok voltak Dél-Itália kultúrájának is a fő központjai, amelyekben Szicíliához hasonlóan az anyaországtól szüntelenül kapott ösztönzések a szomszédos itáliai népek kultúráival való párbeszéd során a 6. században a görög művészetnek Szicíliáéval rokon, jól felismerhető, önálló hangú külön tartományává, közös néven nyugati görög (italióta) művészetté formálódtak. Kő- és agyagszobrászatának főbb megkülönböztető vonásai az anyaországi plasztikáénál kevésbé szigorú és szilárd, inkább a keleti görögökével rokon formák, a plasztikus mintázásban és festői színhatásokban megnyilvánuló erősebb expresszivitás, az érzelmesebb, könnyedebb, közvetlenebb felfogás. Mindezt jól mutatják a tárlóban kiállított terrakotta tárgyak is, amelyek a helyi bányák híján a márványt még jó ideig csak elvétve használó italióta művészetnek általában sokkal magasabb szintű és jellemzőbb képviselői, mint az anyaország városainak a maguk agyagszobrászata. Elszigetelt, a dél-itáliai görög művészetben egyedülálló csoportba tartozik viszont a tárló elején kiállított két feketealakos ún. chalkisi amphora. A név, amellyel korábban készítési helyüket akarták megadni, csak annyiban helytálló, hogy a legnagyobb valószínűség szerint a chalkisi alapítású Rhégionban készültek a 6. század második felében. Sem helyi előzményeik, sem folytatásuk nem volt. A műhelyt (talán Chalkisból) beköltözött mester alapította; a vázák formája és a máz minősége kiváló fazekasokra vall, a díszítésre nyilvánvalóan erős hatással volt az athéni feketealakos vázafestészet (vö. a talapzaton álló amphora ló-protoméját az I. terem 9. tárlójának lófejes amphorájával), de a motívumok jórészt Athénban ismeretlen vagy ritka mitológiai jelenetek, többnyire pedig, mint a kiállított vázákon is, az állatfrízes orientalizáló kerámia megkésett utódai. A két amphora különböző műhelyben készült; a szfinxekkel és oroszlánokkal díszítetté egy feltevés szerint Etruriában működött.
 | | Ló alakú bronz függődísz lószerszámról; Apulia, Kr. e. 600-550 k. |
Etruriából jövő ösztönzésre vall a tárló elején álló bronz lóalak; alighanem lószerszám díszes függője volt. Geometrikus felfogású stílusának és típusának előképei a 8. század második felében Etruriában gyakori zablák, a dél-itáliai példányokat azonban a 6. század első felében készítették. Az etruszk kultúra ebben az időben Campania jelentős részére is kiterjedt (l. az I. terem 11. tárlóját és itt a 9. tárlót), és etruszk tárgyak nem ritkák a dél-itáliai leletek közt, de a mintaképek és utánzatuk közti másfél század áthidalására egyelőre nincs magyarázat. Magna Graecia mesterművek soráról ismert bronzművessége egyébként elsősorban spártai és korinthosi ösztönzéseket tükröz. A tárló közepén álló palmettadíszes fogójú bronzkancsóról csak az anyagvizsgálat tudná eldönteni, hogy az anyaországban készült-e, vagy helyi műhelyben.
A vázákat és a bronzokat körülvevő terrakotta szobrok nagy része a legnagyobb és legmesszebbre kiterjedő hatású dél-itáliai művészeti központ, az 5. század második negyedétől a többi görög várossal és az italikus népekkel vívott állandó harcok között kulturális virágkorát élő Tarentum rendkívül termékeny műhelyeiből került ki, és - a 2. tárló szicíliai terrakottáihoz hasonlóan - itáliai fénytörésben mutatja be a görög plasztikának az I. és II. teremben megismert vonásait. A tárló jobb szélén néhány archaikus, részben az I. terem 6. tárlójában megismert daedalikus stílust tükröző férfifej mellett a két nőalak arra figyelmeztet, hogy a groteszk iránti fogékonyság általában mélyebb az itáliai, mint az anyaországi görög művészetben.
 | | Terrakotta féefifej Tarentumból; Kr. e. 6. sz. első fele |
A tárló befelé néző hosszú oldalán jobbra a három töredék lakománál fekvő, kezében lyrát és csészét tartó férfialak domborművéről való; a tarentumi agyagplasztikának ez a keleti görög mintaképeket követő és azokat spártai stílusvonásokkal gazdagító típusa a 6. század végétől két évszázadon keresztül a fogadalmi tárgyak egyik legnépszerűbb formája, Tarentum első sorozatprodukciója volt (athéni változata a II. terem hosszú falán középen látható márvány dombormű). A két fölül kiállított darab a sorozat elején áll, az alattuk levő egy évszázaddal későbbi, vagyis a típus tartós továbbélésére utal; egyaránt ábrázolhattak istent, héróst vagy emberalakot; a jelentés a felhasználás alkalma szerint változhatott, sírokban azonban nem fordulnak elő. A szigorú stílus magna graeciai változatát a tárló fal felé néző oldalán kiállított, kancsóvivő nőalak szobrához készült tarentumi negatív forma (mellette modern öntvénye) és a lakoma-reliefektől balra két női fej mutatja be; az utóbbiak a déli tengerpart egy másik nagy görög városának, Locrinak Tyrrhén-tengerparti leányvárosában, Medmában működő műhelyből valók. A két fejtől balra a tarentumi szobrok sora folytatódik: egy domborműről származó lófej a Parthenón-fríz stílusának helyi visszhangja az 5. század végén, mögötte, a tárló fal felőli oldalán elsősorban a klasszikus kor 450-325 közti tarentumi fogadalmi terrakotta szobrainak számtalan változatban ismert típusai láthatók egy tömegprodukciójukra utaló halomban: isten-, hérós- és áldozó-figurák fejtöredékei. A lófej mögötti kis ifjúfej a fénykorán már túljutott tarentumi kisplasztika kora-hellénisztikus korszakából való, és a Tanagra-figurák művészetének hatását mutatja (l. a II. terem 3. tárlójának közepén az ülő ifjút). A tarentumi Silénos-csoportok szintén ennek a késői produkciónak a példái, ugyanígy tőlük balra a meghatározatlan dél-itáliai műhelyekben készült, komédiaszínészeket (köztük az újkomédia típus-álarcát viselő, kutyával játszó Szakácsot), az itáliai népi színjátszás alakjait és zsánerfigurákat ábrázoló szobrok.
 | | Silénos tarentumi terrakotta szobra; Kr. e. 4. sz. vége - 3. sz. eleje |
Mögöttük a tárló bal szélén egy 400 körül készült öntőminta éles vonásokkal mintázott női fejjel (mellette modern öntvénye) Poseidónia, illetve ekkor már italikus nevén Paestum számos műhelyének egyikéből került ki. Mellette a tárló fal felőli sarkában tarentumi mészkő szobrok állnak: kis oroszlánfej, két mitológiai dombormű töredéke, az egyiken görögök és amazónok harcának részletével, a másikon Achilleus Héphaistostól készített fegyvereit vivő Néreissel, Néreus tengeristen egyik lányával. A görög késő-klasszikus reliefek stílusának rajzosabb, patétikusabb változatát mutató két töredék a 4. század közepétől a tarentumi művészet fénykorának végéig, a 272-es római hódításig és még azon túl is virágzó helyi műfajt képvisel; a stílusuknak a márványnál jobban megfelelő puha mészkőből tömegesen készült szobrok templomszerű sírfülkéket díszítettek, mint amilyen az 5. tárló bal szélén álló egyik amphorán van ábrázolva, de a homlokzat plasztikus díszítése nélkül. Tarentumi épületről származhat a szobrok közt kiállított oroszlánfej alakú mészkő vízköpő (l. egy korinthosi márvány előzményét a II. terem hosszú falának elején). A mészkő szobrok oldalához támasztott ülő istennő ölében hattyúval és csészével 350 körül kialakult tarentumi típus, amelynek példányai és utánzatai Apuliában és Lucaniában egészen Paestumig szerte megtalálhatók, jelezve a tarentumi művészet messze terjedő hatását a város hanyatlásának kezdetét közvetlenül megelőző időben.
 | | Hol járunk |
<< előző következő >>
Harmadik terem |
|
|
