Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Első terem - 11.
11. tárló Athéni vörösalakos vázák (Kr. e. 5. század második negyede)
Az úttörők munkásságának nyomába lépő 5. századi mesterek művein a vörösalakos technika új lehetőségei bontakoztak ki: a tér és mozgás, a ruharedők és az arckifejezés szabadabb, gazdagabb ábrázolása. Jelentősen megváltozott a képek tematikája: gyakoribbak lettek a mindennapi életből vagy a kultuszból vett jelenetek, ritkábbak a mitológiaiak. Ritkult a nagy mesterek sora, de követőik egyéniségük emlékét is fenntartották, ami gyakran egyben archaikus kifejezésmódok megmerevedett, modorossá vált továbbélését jelentette, szemben más kortársaik műveivel, akik, részben az egykorú nagyfestészet hatására, szabadabban komponáltak. Az archaizáló manierizmus az előző kor nagy mestereinek késői korszakára is jellemző, ha túlélték a korszakhatárt. Így köti össze az archaikus és kora-klasszikus kort egy kylix a tárló elején, oltáron áldozó szárnyas istennő alakjával. A késő-archaikus vázafestészet egyik legjelentősebb mesterének, a Brygos-festőnek késői, 480-470 körüli műve.
 | Istennő italáldozata athéni vöröslakos csészén; Kr. e. 480-470 k., részlet | Fölül a másik, stílusában a Brygos-festőhöz közelálló, de oldottabb rajzú kylix, a Télephos-festőtől, beszélgető ifjakat mutat; a színhelyt oszlopok, oltár és - ritka kivételként ebben a korban - egy fa jelzi. A Berlini-festőnek az athéni vázafestészet egyik csúcspontját jelentő művészetéhez áll közel a három amphora egymástól jól megkülönböztethető mestere; a vázaforma, amelyet használtak, a fő lelőhelyéről elnevezett nolai típusú amphora is a Berlini-festő munkái révén vált népszerűvé. A tárló bal hátsó sarkában álló, 480 körüli váza a Tithonos-festő műve; az egyik oldalán füstölőt (thymiatériont), a másikon oinochoét vivő ifjú alakja, mint gyakran a korszak vázáin, nyilván összefügg egymással, és egy áldozati jelenet részei. A váza mindkét oldalának a fekete háttérből kiemelkedő egyetlen alakkal való díszítése is a Berlini-festő hagyatéka. Figyelmet érdemel az amphorán a fekete alapra vörössel festett felirat, amely a két alakot is összeköti: a főoldalon az ifjú arca és a füstölő között a Dioklees név töredéke, a másik ifjú bal válla mellett ennek folytatásaként a kalos (szép, kiváló) jelző olvasható. A város egy-egy kiemelkedő, ismert ifjúalakja nevének megörökítése a vázákon a 6. század közepétől egy évszázadon át szokás volt Athénban; olykor ezeknek az ifjaknak némelyike, mint Leagros (l. a 10. tárlót) ismert történeti személy lett, aminek nagy jelentősége van a vázák keltezésében. A tárlónak ugyanezen az oldalán középen a valamivel későbbi manierista Nikón-festő amphorájának főoldalát Démétér istennő égő oltárra áldozatot öntő alakja, a másikat köpenyes atléta díszíti, a színhelyt az előtte álló céloszlop felirata jelzi: "a stadionban". Az evvel egy műhelyben készült harmadik amphorát a Berlini-festő mérsékelt képességű követője, a Drezda-festő díszítette 470-460 körül; főoldalán a férfialak lantja alatt vörössel a fekete háttérbe írva a Kalliklés név olvasható, a városban ekkor ünnepelt egyik ifjú neve, amely többször szerepel más kezektől festett vázákon is.
 | Athéni vörösalakos peliké; távolugró atléta edzőjével; Kr. e. 460-450 k. | A Drezda-festő amphorája a vázatípusnak nevet adó campaniai Nolában került elő; a háttér feketéjét megszakító vörös foltok a gondatlan festés és égetés következményei. Ugyancsak Nolából származik a nem sokkal 480 után készült, lefelé szélesedő kétfülű kis peliké; Dionysos- és Silénos-alakjával még az archaikus vázákra utal, de mestere, a Géras-festő az átmeneti évek egyéni hangú művésze volt. Az egyik legtermékenyebb késő-archaikus festő, Makrón követőjétől, a Siracusa-festőtől származik a Cerveteriben talált 470-460 körüli nagy oszlop-kratér; főoldalán a gyalogos harcos búcsúztatásának jelenete kétségtelenül az utolsó útra indulást ábrázolja; a virágdíszes bot (sképtron), istenek és mitikus királyok jelvénye a két szélső férfialak kezében jelzi, hogy mitológiai ábrázolást látunk, de semmi nincs a képen, ami lehetőséget adna a szereplők megnevezésére, hasonlóan a négyesfogatos harcbaindulási jelenetek legtöbbjéhez. A hátsó oldalon mulatozók stílusban is oldottabb ábrázolása mintegy kiegyensúlyozója a búcsújelenet hangulatának. A kiállított két kis lékythosban (az alacsonyabb a század közepén divatba jött új, ún. zömök típust képviseli) illatszereket tartottak, ábrázolásuk is a női szoba, a gynaikeion belsejébe vezet, mint a középen álló hydriáé is, fonó nők csoportjával a század közepéről. Capua (ma S. Maria Capua Vetere), ahol előkerült, a campaniai etruszk kultúra (l. erről a III. terem 9. tárlójánál) középpontja volt. Ugyancsak a szigorú stílus korának vége felé készült a középen álló peliké; megnyúlt, kissé élettelen alakjaival a Brygos-festő késői, akadémikus ízlésű követőjének, a Villa Giulia-festőnek jellegzetes műve; főoldalán atléta, kezében a görögöknél a távolugráshoz használt súlyzószerű tárggyal, előtte edzője.
 | Hol járunk | <<előző következő>>
Első terem |
|
|