|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Harmadik terem - 2.
2. tárló
Görög és bennszülött művészet Szicíliában
(Kr. e. 7-3. század)
 | | Szicíliai terrakotta edény tehén alakjában; Kr. e. 450-400 k. |
A főníciaiak, majd a púnok nagy versenytársai a nyugati Mediterráneum felé irányuló kereskedelemben a görög városok voltak, amelyekből a 9. század második felében kezdődő felfedező utakat követően a 8. század második negyedétől rajzottak ki Nyugat felé városi típusú, illetve azzá fejlődött települések alapítói és benépesítői. A versengés sokáig békés volt, főníciaiak és görögök megosztották érdekszféráikat. Észak-Afrika nyugati partvidéke, az Ibér-félsziget déli és keleti partja az Ebrótól délre, Szicília nyugati része és Szardínia főníciai-pún terület lett, míg Itália partjain Tarentumtól a Nápolyi-öbölig, Szicília déli, keleti és félig-meddig északi partján, a dél-francia partvidéken, az Ibér-félsziget északkeleti szélén görög városok vagy települések sorakoztak. Szicília középponti földrajzi helyzete a Földközi-tenger medencéjében, a szűkösen termő görög föld lakói számára pedig termékenysége is érthetővé teszi vonzóerejét, és ebből következő viharos, háborúkban, változásokban gazdag politikai történetét nagy részének római provinciává válásáig Kr. e. 227-ben, majd római uralom alatti egyesítéséig 212-ben. Az ezt megelőző fél évezredben görög kultúrájában is olykor az anyaországgal versengő nagyhatalom volt, középpontjában a nagy gyarmatvárosokkal. A régészeti feltárások által egyelőre csak részben hitelesített írott hagyomány szerint az elsőket, sorrendben Naxost, Siracusát, Zanklét (a későbbi Messinát) és Megara Hyblaeát a keleti parton alapították 735-től egy évtized során; ezeket csak 690-ben követte a déli parton Gela települése, majd az északi part egyetlen jelentős görög városa, Himera létesítése 650 táján. A nagy tengerparti városok nemsokára leányvárosokat alapítottak részben politikai feszültségek levezetésére, részben a sziget belsejének kiaknázására. Így jött létre még 729-ben Leontinoi (ma Lentini) mint Naxos, 664-ben Akrai (l. az 5. tárlót) és 589-ben Kamarina mint Siracusa, a 7. század harmadik negyedében Selinus (a mai Selinunte) mint Megara Hyblaea, 582-ben pedig Akragas (a mai Agrigento) mint Gela leányvárosa. Ezek lettek a szicíliai művészet görög központjai, amelyeknek leleteiből a tárló anyagának nagy része kikerült.
A pún terület (fő központjai: Motya szigete, majd utóda, Lilybaeum, a mai Marsala, továbbá Palermo) nincs képviselve a kiállításon, a sziget belsejében és a nagy városok hátterében élő bennszülött népek kultúráját egyik nagy településük, Centuripe anyaga mutatja be. A sziget három fő etnikai csoportja kultúrájában sem volt szigorúan elzárva egymástól, de az egymás mellett élő görög és nem-görög lakosság művészi produkciója általában jól megkülönböztethető. A tárló jobb oldalán a részben görög, olykor pún hatást tükröző bennszülött kerámia darabjai állnak; elöl a kis talpas tál formája az 1. tárló füstölőire utal, bal oldalt az orsó alakú kenőcsös edény formája görög, ugyanaz, amelyet a II. terem 3. tárlójának ciprusi alabástrom edénykéje mutatott. Előtte a görög ivóedény, a skyphos két Agrigento körzetében készült példánya; a durva formálás és az elkorcsosult babérág díszítő motívuma helyi nem-görög műhelyre mutat. A formából préselt Gorgófő vonásai idegenek a görög művészettől; a hasonló kerek függőket, mint egyikük felirata tanúsítja, bajelhárító erejűeknek tartották; többnyire Gelában készültek.
 | Terrakotta nőalak szicíliai görög műhelyből;
Kr. e. 3. sz. |
A tárló többi darabja Szicília görög arcát mutatja be. A terrakotta szobrok sorozata az említett városok görög műhelyeiben készült, és az anyaországiakénál lágyabb, festőibb mintázásával a görög művészet szicíliai dialektusának jellegzetes példája. A Selinusban talált 6. századi athéni és a Gelából származó 650-600 körüli korinthosi skyphos az anyaországgal való megszakítatlan kapcsolatokról tanúskodik. Így érthető, hogy a tárló terrakotta szobrain nagyjából a görög plasztika stílus-változásainak az I. és II. teremben megismert története ismétlődik. Középen hátul az archaikus ülő istennő típusának két szicíliai változata közül a jobb oldali Selinusban gyakori. A késő-archaikus és szigorú stílusú szobrok elöl középen kiállított csoportját Fülep Lajos szerezte Agrigentóban. Hátul a két, azonos formából készült álló nőalak, kezében malaccal, a kora- és érett klasszikus kor határán, 450 táján készülhetett; a típus minden jel szerint Gelában alakult ki, és Szicília legnépszerűbb görög isteneinek, Démétérnek és a mítosz szerint Hadés által Szicíliában elrabolt lányának, Persephonénak a kultuszában volt szerepük mint fogadalmi ajándékoknak vagy az istennők ábrázolásának. Elöl az ugyancsak malacot tartó nőalak a Pheidias utáni generációban készült, ugyanígy a rendkívül finom kidolgozású, rozettakoszorús Aphrodité-fejecske is; az utóbbit Siracusában mintázták az 5. század végén, az Athén fölötti tengeri győzelem éveiben. Nagyjából egykorú vele az előtte kiállított szirén-alak Selinusból, és ugyanitt volt a műhelye a tőle balra látható tehén-alakú edénynek, korongon formált testre illesztett fejjel, a 450 és 409, a városnak a púnok általi lerombolása közti évekből. Tőle jobbra a Kamarinában előkerült koszorús női büszt már a klasszikus kor végén, a kora-hellénizmus idején készült. Ugyanennek a kornak az emléke bal oldalt hátul a gelai Persephoné-fej és tőle jobbra a tárló kiemelkedő darabja, a Tanagra-figurák monumentális változata. A nőalak műhelye a sziget belsejének csak a 4. században elgörögösödött településén, Centuripéban volt; itt készült a tárló bal szélén látható Erós-fej és elöl a reliefdíszes edénytöredék is. A 2. századi Erós-fej mintázása és jól fennmaradt színezése a görög városokban ismeretlen helyi vonásokat mutat, jelezve a bennszülött lakosság ízlésének hatását a görög művészetre. A hellénisztikus korra jellemző módon relieffel (l. a II. terem 3. tárlóját), csak ezúttal magas reliefben díszített edényen a sötétvörös alapon arannyal színezett szárnyas Gorgó-fő és kis repülő Erós is görög és helyi ízlés keveredéséről tanúskodik, még inkább a hasonló típusú edényeknek csak a töredék melletti képen látható teljes formája és fedelüknek tempera-technikával festett színes képei. A tárló bal szélén elöl egy edényfedél vörösalakos díszítése a délkelet-szicíliai Lentini-festő műve a 340-320 közti évekből, a szicíliai görög kultúra nagy reneszánszának idejéből, de önmagában kevéssé érzékelteti az Athénból Itáliába áttelepült görög mesterektől az 5. század végén alapított helyi vázafestő műhelyek művészetének jelentőségét (l. azonban az 5-7. tárlót).
 | | Hol járunk |
<< előző következő >>
Harmadik terem |
|
|
