Lexikon

Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához

Második terem - 6.

3. tárló
A hellénisztikus kor görög művészete
(Kr. e. 330 k. - Kr. e. 1. század)


Kockázó lány terrakotta szobra;
Kr. e. 300-275 k.
A görög városállamok nem tudtak a maguk erejéből további fejlődésüket biztosító, életképes szövetséget vagy új államformát teremteni. Ezt csak az egymás közti szüntelen viszálykodásaikat kihasználó makedón uralkodó, II. Fülöp valósította meg, de egyúttal a görög városállamok függetlenségének is véget vetett. Fia, Nagy Sándor uralkodása alatt (335-323) a Görögországot meghódító makedónok a görögökkel együtt az egész Közel-Keletre kiterjesztették uralmukat. Nagy Sándor korai halála után ezen a hatalmas területen új birodalmak alakultak ki Kisázsiában, Előázsiában, Egyiptomban; kultúrájukat, amely a görög és helyi elemek találkozásából alakult ki, hellénisztikusnak nevezik, virágkora a hellénizmus kora (Kr. e. 330-30 között). A tárló anyaga és a terem végében levő szobrok sorozata ennek a korszaknak görög területen virágzó művészetét mutatja be (az itáliai és egyiptomi hellénisztikus művészet emlékei a III., illetve a megrendezés előtt álló VI. teremben láthatók). A görög anyaország kora-hellénisztikus kisszobrászata jórészt a praxitelési irány folytatója, Praxitelés költőisége nélkül. Jellemző emlékei a 4. század közepén Athénban felvirágzott agyagszobrászat ösztönzésére Boiótiában készült Tanagra-figurák a tárló bal szélén. Nevüket arról a boiótiai városról kapták, amelynek temetőjében rablóásatásokon az 1870-es években első nagy sorozatuk előkerült.
Lokrisi terrakotta nőalak; Kr. e. 4. sz. vége
Típustáruk főszereplői az álló, sétáló, táncoló nőalak áttekinthetetlen mennyiségű változatai a tárlóban kis Erós-figura köré csoportosítva, de nem ritkák az egyéb zsánerfigurák sem, mint az alattuk kiállított két guggoló, kockával játszó nőalak, a gyűjtemény legszebb Tanagrái, vagy a tárló közepén a vállára vett kalappal ülő ifjú. Főleg lakóházak díszei voltak, de sírmellékletként is gyakoriak. Mestereik a korábban szokásosnál fejlettebb technikát alkalmaztak készítésüknél: egy darabhoz több rész-formát is felhasználtak (pl. külön a fej, a karok, stb. mintázására), ami a típusok szabad variálását, bonyolult mozgás- és csoportábrázolásokat is lehetővé tett. Mintegy másfélszáz éven át, a 3. század végéig az anatóliai partvidéktől Dél-Itáliáig meghatározták a terrakotta szobrászat fő irányát, szinte minden görög terrakottaműhelyben utánozták őket (l. a III. terem 3., 4., és 8. tárlóját), és hatásuk a görög-lakta területek szomszédságában is az évezred végéig továbbélt. Művészetük egykorú visszfénye a tárló közepén álló gondos mintázású Tanagra-figura a kelet-lokrisi Halai városából, amelynek mesterei a szomszédos Boiótia stílusában dolgoztak. A Tanagra-szobrok édeskés, kecses alakjai felfedezésükkor rajongó hívekre találtak egész Európában; érthető, hogy nem sokkal később sorozatban készült hamisítványaik - amelyek közül egy párizsi műhelyből kikerült kétalakos csoport látható a tárlóban, - magas áron találtak vevőkre.
Torz és groteszk terrakotta fejek
Kis-Ázsiából; Kr. e. 2-1. sz.
A klasszikus hagyományok legfogékonyabb folytatója a tárlóban kiállított darabok közül a Chios szigetéről származó eredeti márvány Athéna-torzó. Mellette az ülő ifjú torzója római kori másolat; elcsavarodó felsőtestével a háromdimenziós kompozíciónak a késő-klasszikus kor harmadik nagy szobrásza, Lysippos művészetében megvalósult új lehetőségeit aknázza ki. Végső soron Lysippos Nagy Sándor-portréjára megy vissza a márványoktól jobbra egy márvány- és egy terrakotta-fej, amely sokadmagával a hellénisztikus kort megnyitó uralkodó halála után szinte mitikussá vált alakjának népszerűségét tanúsítja. (A Lysippos művészetét közvetlenebbül tükröző terrakotta Héraklés-szobrokat l. a III. terem 4. tárlójában.) A tárló közepén elöl kis zsánerszobrok csoportja a hétköznapok megjelenítésének új igényéről és a szabad csoportkompozícióknak a művészet alsóbb szintjén is közkinccsé válásáról vall. A jobb oldali terrakotta szobrok a hellénizmus későbbi szakaszában, a 2-1. században kisázsiai műhelyekben készültek.
Erós kitharával; Papias myrinai terrakotta szobra;
Kr. e. 1. sz. második fele
A Tanagrákénál nyitottabb kompozíciójuk, erőteljesebb és gyakran durvább vonású mintázásuk, a jobb szélen bemutatott kis fejek groteszk, torz vagy patétikus kifejezése jórészt általánosan érvényesülő jelenségek a kornak a csúnyaságot is az esztétikai kategóriák közé emelő görög művészetében. A fejek mögött álló vagy eredeti elhelyezésüknek megfelelően a falra függesztett mozgalmas, olykor színpadias figurák többsége a kisázsiai Myrina, részben pedig Smyrna és a Fekete-tenger déli partján fekvő Samsun (az ókori Amisos) műhelyeiben készült, a bal kezében kitharát tartó Erós, mesterének a talapzatba bevésett monogramja alapján, alighanem a Kr. e. 1. század második felében. Ugyancsak a Kr. u. 1. századba is áthúzódó korszak végére vezet a mellette álló, oszlopra támaszkodó nőalak, valószínűleg Aphrodité, és alatta a győztes atlétaként ábrázolt Erós szobra, a késő-hellénisztikus korszakban mindinkább uralomra jutó klasszicizmus szellemében kiterített, egynézetű kompozíciójukkal. Az Erós-figura az Égei-tenger északi vidékének egy műhelyében készülhetett.
A tárló vázái a 2. és 4. tárló agyag-, bronz- és üvegedényeivel együtt a klasszikus kor figurális vázafestészetének helyébe lépő formák és díszítésmódok példái. Balra a Tanagra-figurák alatti kratér és pyxis a hellénisztikus kornak egy széltében elterjedt, az athéni Akropolis nyugati lejtője alatti lelőhelyéről elnevezett kerámiacsoportjába tartozik, amelynek vázáit bekarcolással és a sötét mázra utólag feltett, járulékos festéssel díszítették.
Görög pyxis fedelén komédiamaszkkal;
Kr. e. 3-2. sz.
A kratér, főoldalán arany nyaklánc ábrázolásával (a függők aranya jórészt lekopott) alighanem athéni műhelyben készült; a plasztikusan mintázott oroszlánmancsokon álló pyxis, amelynek fedelét a borostyáninda és a csoportra jellemző sakkminta közepén domborműves komédiamaszk díszíti, valószínűleg észak-görögországi munka a 2. század közepéről. Mögöttük egy finom ciprusi alabástrom kenőcsös edényke formája és anyaga miatt érdemel figyelmet. A Nagy Sándor-fejek alatt egy 2. század végi, ephesosi tál növénymintákkal a kerámia kedvelt új műfajának, a formatálból préselt, reliefekkel díszített edényeknek, az ún. megarai csészéknek finom példája; mellette a Kisázsia északi, Fekete-tengeri partján előkerült rhytonon (l. a 2.tárlót) az edénytest a szőlőfürt alakban tisztelt Dionysos (Dionysos Botrys) megjelenítése a 125-75 körüli évekből.
A hellénisztikus művek sorát jobb szélen alul egy kiváló mestertől származó "hamisítvány" zárja be: praxitelési hellénisztikus stílust idéző kis modern bronz Aphrodité-fej, a 4. tárlóban látható diadémák ugyancsak aranyból készült utánzatával.


Hol járunk
<< előző következő >>

Második terem
   
Összesen:9 db

1.Alexandros képmása
2.Álló ruhás nőalak
3.Köpenybe burkolózó álló nőalak
4.Köpenybe burkolt siető nőalak terrakotta szobra
5.Álló ruhás nőalak
6.Álló ruhás nőalak
7.Pyxis a fedelén komédia maszkkal
8.Kopasz férfifej
9.Kopasz, torz férfifej