|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Második terem - 4.
2. tárló
Görög késő-klasszikus művészet
(Kr. e. 4. század)
 | | Aphrodité születése, korinthosi terrakotta szobor; Kr. e. 350-300 k. |
A korszak kisművészeteit bemutató tárló bal oldalán hátul a két boiótiai terrakotta nőszobor a 4. század első feléből már jelzi az ízlésváltozást: a klasszikus kompozíciók méltóságát, nyugodt harmóniáját a ruharedők mozgalmasabb mintázása, a kezek élénkebb gesztusai kezdik feloldani. Boiótia ebben az időben elmaradott vidékből egy időre a görög félsziget vezető hatalma lett, de művészetében változatlanul egymás mellett élt egyfelől a két nőszobor által is példázott athéni hatás, ami lépéstartást jelentett a kor egyetemes görög művészetével, másfelől egy lokális igényeket kielégítő produkció. Ennek jellemző példája az 5. század végén felvirágzó, archaizáló technikájú helyi feketealakos vázafestészet, amelynek jellegzetes, a díszítést triviális növényi motívumokra korlátozó darabja a tárló jobb szélén a falon egy kylix és alatta egy fedeles pyxis. A madárral játszó két lány bal szélen kiállított zsánerszobrocskája korinthosi műhelyben készült, ugyanígy a tárló legjelentősebb darabja, a színész-szobrok melletti, lelőhelye szerint is korinthosi terrakotta szobor: a lába alatt plasztikusan jelzett tengerből kagyló belsejében gyöngyként fölmerülő Aphrodité ábrázolása (két lábfeje még a vízben van); a nagyhatású kompozíciónak a dél-itáliai görög művészetben is számos utánzata ismeretes.
 | Komédiaszínész athéni terrakotta szobra;
Kr. e. 3. sz. |
A klasszikus hagyomány megértő folytatója a bal oldalt elöl kiállított márványfej, amely az Athénhoz közeli Braurón Artemis szentélyében kultikus szolgálatot teljesítő, "medvék"-nek nevezett kislányok egyikét ábrázolja. Ugyancsak athéni műhelyben készült a kis márvány női fej, valamint a középen összegyűjtött színész-szobrocskák, a virtuóz agyagmintázás és a karakterábrázolás mesterművei; az alakok a görög színjátszás nagy korszakának tipikus jelmezeiben, elsősorban az athéni komédia ekkor kialakuló és sokáig továbbélő típus-álarcaiban (szolgák, dajka, teherbe esett lány, gonosz öregaszszony) jelennek meg. Némelyikük talán egy-egy híres előadás emlékét örökítette meg vásárlóik számára lakásukban, majd nem egyet a sírba is tulajdonosa mellé temettek. Jobbra tőlük a szarvasfej alakú ivóedény (rhyton) a kor terrakotta művészetének kiváló darabja; a fejet két formából, a szájtölcsért korongon mintázták, a kiöntőlyuk az állat szájában van; a talpatlan edényt magasba emelve, ezen a nyíláson keresztül kellett a tartalmát egy hajtásra kiinni. A perzsa művészetből átvett edénytípus az 5. században a görög művészetbe beáramló új keleti hatások egyik példája. Mögötte a kis oinochoé az egyiptomi technikát utánzó archaikus színes üvegpaszta edények (l. az I. terem 7. tárlóját) hagyományának folytatója.
A 4. században a figurális vázafestészet túl volt fénykorán. A görög nagyfestészet ekkor már a festői kifejezés olyan eszközeit hódította meg, amelyekkel a kerámia nem tudott a siker reményével versenyre kelni. A tárló vázái a korszak elejéről, a század első negyedéből valók, és még szorosan kapcsolódnak a megelőző korszak művészetéhez.
 | Szarvasfej alakú görög agyag ivóedény;
Kr. e. 4. sz. |
A bal oldalt hátul álló, 400-390 körül készült nagy harang-kratér mestere a Meleagros-festő, a Dinos-festő monumentális irányának (l. az előző tárló nagy skyphosát) egyik utolsó jelentősebb folytatója vagy annak egy műhelytársa; a főoldal képe fáklyafény mellett fuvoláslány kíséretében mulatozó ifjak utcai felvonulása. A másik, nem sokkal későbbi nagy kratér, a róla elnevezett Budapest-csoportból, az 5. század végétől többnyire ifjúként ábrázolt Dionysost mutatja, lábánál párduc, vele szemben Niké, a Győzelem istennője, körülötte kísérői, szatírok és bacchánsnők; a körkompozícióként elképzelt jelenet a nagyfestészet térhatásaival próbál versenyezni, de a mélység jelzésére nincs más eszköze, mint a fehérrel jelzett talajvonalak az isten és a jobb oldali szatír lába alatt. Ezekkel a hagyomány szerint a szigorú stílus korának nagy festője, Polygnótos érzékeltette annak idején a harmadik dimenziót, az árnyékolás és a perspektivikus ábrázolás elterjedésének korában azonban csak a dekoratív zsúfoltság érzése lett az eredmény; a hátsó oldalt négy atléta egyszerűbb kompozíciója díszíti.
 | Athéni vörösalakos harang-kratér, Dionysos és kísérői Nikével;
Kr. e. 4. sz. eleje6 |
Mindkét nagy kratér Franz Anton von Lamberg grófnak diplomata-szolgálata alatt az 1770-es években Nápolyban szerzett vázagyűjteményéből származik. A tárló bal szélén egy finom rajzú pyxis (fedele korábbi, eredetileg nem tartozott hozzá) az ekkor Dionysoshoz hasonlóan szintén ifjúként megjelenő Héraklés nászát ábrázolja. A tárgy jól illik a kozmetikai szerek tartására szánt edénytípushoz; a hérós görög szokás szerint a menyegzői fáklyák fénye mellett szüleitől a maga házába vezeti menyasszonyát, körülöttük Erósok és a menyasszony társnői. A festő ezúttal színekkel igyekezett a vázaképet a festészeti hatásokhoz közelíteni: az ajtótól balra a menyasszony fürdőjéhez használt lutrophoros-edényt hozó Erós, a másik, női ruhát vivő Erós és a földön álló két füstölő részleteit utólag feltett színek jelezték, amelyek mára jórészt eltűntek. A tárló jobb szélén egy kis harang-kratér ritka jelenete Aphrodité születését ábrázolja; az istennő kezében virág, előtte felé repülő Erós, koszorúval a kezében.
 | | Athéni vörösalakos pyxis Héraklés nászának jelenetével; Kr. e. 390-380 k. |
A figurális vázafestészet klasszikus hagyománya Athénban 370 táján kimerült, ezután csak egyre durvább rajzú, jórészt dél-oroszországi exportra szánt vázákon élt tovább a szokás, és a század harmadik negyedében végképp megszakadt, dél-itáliai műhelyekben azonban még legalább egy generáción át folytatódott (l. a III. terem középső tárlóit). Az igényesebb edényeket mind gyakrabban nemesfémből vagy bronzból készítették, mint a tárló közepén hátul kiállított, a század közepe táján készült kantharost. Az agyagedények is nemegyszer fém-formákat utánoztak (l. a valamivel későbbi feketemázas kantharost a bronz példány mellett), máskor a festészet helyett a plasztikával versenyeztek, mint a jobb szélen kiállított mandula alakú athéni kenőcsös edényke, vagy a díszítés új technikáival próbálkoztak, amelyeknek példái a 3. fali tárlóban láthatók.
 | | Hol járunk |
<< előző következő >>
Második terem |
|
|
