Lexikon

Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához

Első terem - 5.

5. tárló
Görög archaikus művészet: Korinthos
(Kr. e. 7-6. század)

Bagoly alakú korinthosi agyagedényke;
Kr. e. 675-650 k.

A geometrikus kor végére egy-egy nagy városállamban a görög művészetnek egyéni vonásaik révén jól elkülöníthető központjai alakultak ki, amelyeknek anyagát a kiállítás külön tárlókban mutatja be. Dél-Görögországban, a Peloponnésoson az első központ, amelynek vázadíszítésében a geometrikus díszítésmód elvirágzása nyomán a keleti mintaképeket a maga képére formáló orientalizáló stílus alakult ki, Korinthos volt. Különleges természeti adottságai: mezőgazdasága és földrajzi helyzete alapozta meg gazdagságát, amelyet főleg nyugatra irányuló kereskedelme és a görög városok közt egyedülállóan magas társadalmi rangot élvező kézműveseinek munkája gyarapított. Művészetéről a tárlóban elsősorban a festett vázák adnak képet. Egy részüket Gerster Béla, a Korinthosi-csatorna építésének vezető mérnöke szerezte a helyszínen, a legkorábbi figurális díszítésű példányok túlnyomórészt E. Sayn-Wittgenstein hercegnek az itáliai Cumaeban folytatott ásatásaiból származnak.
A korinthosi kerámia első, protokorinthosinak nevezett szakasza (720-620 k.) még a geometrikus művészet századának utolsó negyedében kezdődött. A fő vázaforma a már korábbról ismert ivócsésze (skyphos) mellett a többnyire kisméretű, egyfülű illatszeres edény, az aryballos volt. Ezeknek még geometrikus díszítésű, szubgeometrikus példányai láthatók fölül a tárló jobb szélén. Alattuk és tőlük balra a már kialakult orientalizáló figurális stílusban díszített edények sorakoznak, készítésük időrendjében: jobb szélen a miniatűr aryballosok és az egyiptomi típust utánzóutánzó zsákalakú alabastronok, valamint a Korinthosban talált, különlegesen finom bagoly alakú kenőcsösedényke még a protokorinthosi korszakban készültek.

Bronz ifjúalak peloponnésosi műhelyből;
Kr. e. 525 k.

Az igényesebb vázákat borító állatfrízek főszereplői a keleti művészetekből átvett szfinxek, szirének és a Görögország déli részén ekkor ismeretlen oroszlánok. A frízeken csoportokba foglalt, világosan tagolt és éles körvonalú, a fémedények bevésett és domborműves figuráinak hatását mutató állatalakok sorait újfajta, ún. feketealakos technikával festették: az alakok fekete sziluettjét bekarcolt vonalak, olykor egyes részleteken vörös és fehér fedőfestés élénkítette. A korinthosi vázákra jellemző térkitöltő dísz a rozetta volt. A protokorinthosit követő, korinthosinak nevezett periódus (610-550 k.) anyagát egy peloponnésosi műhelyben készült, az archaikus nagyszobrászatra is jellemző frontális-szimmetrikus kompozíciót jól mutató, fogadalmi ajándéknak szánt bronz ifjúalak előtt egy alabastron és két, a korszakban kedvelt gömbaryballos nyitja meg; a bal oldalit a Dionysos-kultuszhoz kapcsolódó kitömött testű táncosok sora díszíti, akiknek ábrázolását Korinthosból széltében átvették a görög vázafestő műhelyek. A tárló közepét a korinthosi korszak középső szakaszának (590-570 k.) vázái foglalják el, köztük egy ismert athéni hamisító-műhelynek az 1930-as években készült mesterművével, egy fedeles pyxisszel. A formának egy modorossá finomult díszítésű antik képviselője mögötte jobbra látható, a tőle balra bemutatott két pyxis egyikén a korinthosi orientalizáló vázákon viszonylag ritka emberalakos jelenet, vadkanvadászat van ábrázolva.

Korinthosi állatfrízes pyxis;
Kr. e. 570 k.

Hátul egy lóhere alakú kiöntőjű kancsó fríze a tagolatlan, puszta sziluett-stílust mutatja be. A tárló közepén főhelyen a symposionok egyik főszereplőjének, a bor és víz keverésére szolgáló kratérnak Korinthosban kialakított változata látható, alatta egy keletről átvett formájú, gyűrű alakú aryballos állatfrízes díszítéssel. Baloldalt jórészt a késői korszak (6. század 2-3. negyede) vázái állnak, amelyek a korinthosi figurális díszítés egyre hanyagabbá válását, majd eldurvulását, témáinak kimerülését, végül az alakos motívumok eltűnését szemléltetik. A tárló bal szélén csoportosított díszítetlen miniatűr edények készítése mélyen benyúlik az 5. századba. A művészi színvonal hanyatlásának oka a kereskedelem igényeinek kielégítésére már a 6. század elején megindult tömegtermelés, majd a késői korszakban az athéni műhelyek fellendülése volt: ezek a 6. század közepére kiszorították a korinthosi vázákat korábbi nagy kiterjedésű mediterrán piacaikról.

Korinthosi típusú bronzsisak Olympiából;
Kr. e. 600 k.

Az 5. tárló után fali tárlóban kiállított két bronzsisak közül a jobb oldali az archaikus kor legnépszerűbb típusát képviseli, amely alighanem kialakulásának helyéről kapta a korinthosi nevet. A kiállított, 600 körül készült példány a jellegzetes orrvédővel, bekarcolt vonalas szegélydísszel Olympiában, a görögök egyik legnagyobb közös szentélyének fogadalmi ajándékai közt került elő; bal alsó sarkában egykori tulajdonosának, Myrosnak a neve olvasható. A tőle balra levő 6. század végi sisak típusát illírnek szokták nevezni, mert bár kétségtelenül a Peloponnésoson alakult ki, igen gyakori a Balkán-félsziget nyugati partvidékén lakó illírek régészeti hagyatékában. A kiállított példányt is Albániában találták; jobb alsó sarkában egykori tulajdonosának kipontozott neve (Fión) áll közép-görögországi írással.