Lexikon

Olympia

A Peloponnésos-félsziget ÉNy-i részén, Élis területén, az Alpheios és a Kladeos folyók összefolyásánál létesített pánhellén szentélykörzet, amelyet az ókorban Altisnak neveztek. A geometrikus kortól kezdve folyamatosan működő szentély kezdetben valószínűleg jósdaként (is) működött. A kultusz középpontja Zeus oltára volt, amelyen rendszeresen mutattak be áldozatot a tiszteletére, a közelben található stadionban és hippodromban pedig minden negyedik évben néhány napos atlétikai versenyeket rendeztek, amelyek az ókori görög világ legrangosabb sportversenyének számítottak (Pindaros 1. Olympiai óda). Az olympiai játékoknak köszönhetően a szentélykörzet az archaikus és a klasszikus korban ugyanúgy virágzott, mint később a hellénisztikus és római korban, amikor az itt felhalmozott számtalan műkincsnek köszönhetően szinte már múzeumként is működött (ld. Az olympiai Héraion), és turisták tömegeit vonzotta. A Kr.u. 2. évszázadban Pausanias részletesen leírta Olympia akkoriban még látható, legfontosabb műemlékeit és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat, történeteket (Görögország leírása V-VI. könyv). A kereszténység elterjedésével, a pogány vallások betiltása után Olympia szentélykörzete egy szegény falusias településsé változott, amelynek lakói a sorozatos természeti csapások (földrengések, áradások) miatt a 7. században végleg elhagyták az egykori szent ligetet, az épületek romjait pedig az Alpheios több méter vastag hordalékkal temette be.
Már a 18. században megfogalmazódott az igény (többek között J. J. Winckelmann részéről), hogy Olympiában érdemes volna ásatásokat folytatni, mert értékes műalkotások rejtőzhetnek a föld alatt. 1829-ben, a görög szabadságharc idején aztán szerveződött is egy francia tudományos expedíció a Peloponnésos műemlékeinek felkutatására, amelynek keretében rövid (mindössze 6 hétig tartó) ásatásokra került sor Olympiában is. Fő eredménye ennek a Zeus-templom felmérése és a templom néhány metopéjának Franciaországba szállítása volt. Olympia szakszerű feltárása 1875 és 1881 között, a Német Régészeti Intézet által irányított ásatásokkal vette kezdetét, amelyek során archaikus és klasszikus kori fogadalmi ajándékok (pl. bronz tripusok, fegyverek, szobrocskák) ezrei, bronzra és kőre vésett feliratok, márvány- és agyagszobrok, valamint épületmaradványok kerültek elő. Egy görög-német államközi szerződésnek megfelelően a feltárások megszakításokkal ugyan, de mind a mai napig folytatódnak, és az ezek során előkerülő óriási mennyiségű leletanyag teljes egészében Görögországban marad. Olympia legfontosabb épületei: Héra temploma (az olympiai Héraion), az olympiai Zeus-templom, Pelops szentélykörzete (Pelopion), a Philippeion, a Métróón, a kincsesházak, Héródés Attikos nymphaeuma, a stadion, Pheidias műhelye és a Leónidaion (ez utóbbi három a szentélykörzet falain kívül).

A. Trendelenburg: Pausanias in Olympia, Berlin, 1914
A. Hönle. Olympia in der Politik der griechischen Staatenwelt, Tübingen, 1968
H.-V. Herrmann: Olympia. Heiligtum und Wettkampfstätte, München, 1972
A. Mallwitz: Olympia und seine Bauten, Darmstadt, 1972
U. Sinn: Olympia. Kult, Sport und Fest in der Antike, München, 1996
H. Kyrieleis (Hrsg.): Olympia 1875- 2000. 125 Jahre deutsche Ausgrabungen, Mainz, 2002
U. Sinn: Das antike Olympia. Götter, Spiel und Kunst, München, 2004

Patay-Horváth András
2006