Lexikon

2. melléklet

EGYSZERű ÖSSZEKÖTő-ELEMű CSOPORT

1. Bikafejjel díszített karika-fülbevaló (1/a-k. kép)
Ltsz. 55.53.
Mérete: belső átmérő: 14,5 x 14,1 mm, külső átmérő: 17,5x23 mm.
Tömege: 1 g.
Anyaga: arany.
Származási hely: az Országos Iparművészeti Múzeum átadása.
Irodalom: közöletlen.

Karika: alapcsőre feltekert három domborított lemezszalagból áll. Végüket egyetlen sima elvékonyodó dróttá dolgozták össze. A szalagok egy helyen kibomlottak, és itt hozzáforrasztották az alapcsőhöz. A karika vékony vége a bika álla alatti lemezszalagból készült tartókarikába kapcsolódik.
Összekötőelem: egyszerű összekötőelem, csonka kúp formájára összehajtott alaplemezből áll, amelyet a díszítés két részre oszt. A lemez karika felőli részére szalagcsavart filigrándrótokból ívsort forrasztottak. A lemez szélét az íveknek megfelelően cakkosra vágták, jól látható a vágás szögletessége és a fűrészfogas lemezszél (1/i. kép). Az ívek nyitott végéhez, valamint a fej és az összekötő elem csatlakozásához egy-egy szalagcsavart és sima filigrándrótból álló drótpárt forrasztottak. Az általuk határolt tympanon alakú részt díszítetlenül hagyták.
Fej: a fejet matricán(?), körcikk alakú lemezből domborították;/22. j./ a lemez széleinek összeillesztése a homlokon látszik (1/d. kép). A szarvak hátsó részét és a tarkót külön lemezből alakították ki. A szemeket kívülről ütött lyuk, a füleket levél alakú poncolónyom jelzi (1/e-f. kép). A szem alatti szőrzetet, a homlokon lévő rozettát, az orrlyukakat poncolással, az állat pofáján és szeme fölött lévő ráncokat, valamint a tarkáján a szőrzetet cizellálással mintázták meg.
Szerszámnyomok: félhold alakú, U profilú poncolónyom (az orrlyuk); kifli alakú, U profilú poncolónyom kétféle méretben (a szem alatti szőrsor kisebb, a homlokrozetta nagyobb méretű); levél alakú U profilú poncolónyom (a fül); kör alakú U profilú poncolónyom (a fül tövében); egyenes vonal alakú, U profilú poncolónyom (a szemzug és a könnycsatorna); U profilú cizellőrszerszám nyoma (vonalak a tarkón, a szem körül).
Állapota: több helyen a forrasztások mentén vöröses elszíneződés, valószínűleg a forrasz magas réztartalma miatt. A karikán a kibomlott lemezszalagoknál, a karika és az összekötőelem csatlakozásánál, a bika álla alatt, és még több helyen megolvadt a lemez felülete a forrasztások mentén. A drótok felülete kopott vagy olvadt, vagy mindkettő.
Párhuzamok: A. Pierides, Jewellery in the Cyprus Museum, Nicosia 1971, 32, 8. sz., 21. tábla, 8. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); 33, 9. sz., 2L tábla, 9. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); M. Pfrommer, Untersuchungen zur Chronologie früh- und hochhellenistischen Goldschmucks, Tübingen 1990, 394, OR 533, 534, 535, 25. tábla, 7. kép (Marionból; Kr. e. 2. sz.). Ugyanezeket lásd A. Greifenhagen, Schmuckarbeiten in Edelmetall, Band II Einzelstücke, Berlin 1975, 44. tábla, 14-18. kép (Kr. e. 3. sz. körül); St. M. Lubsen-Admiraal, Ancient Cypriote Art. The Thanos N. Zintilis Collection, Athens 2004, 290, 599. sz. (az ókori Marionból; Kr. e. 4-3. sz.)
Keltezése: Kr. e. 4-2. sz.
Megjegyzés: a 2. számú fülbevaló párdarabja (indoklását lásd az 1. mellékletben).

2. Bikafejjel díszített karika-fülbevaló (2/a-k. kép)
Ltsz. 55.176.
Mérete: belső átmérő: 14,6x15,4 mm, külső átmérő: 17,1 x25,1 mm.
Tömege: 1 g.
Anyaga: arany és üveg.
Származási hely: az Országos Iparművészeti Múzeum átadása.
Irodalom: Oroszlán Z.-Dobrovits A., Antik kiállítás. Vezető, Budapest 1947, 27, 9. sz.

Karika: alapcsőre feltekert három domborított lemezszalagból áll. Végüket egyetlen sima, elvékonyodó dróttá dolgozták össze. A szalagok egy helyen kibomlottak, és itt hozzáforrasztották őket az alapcsőhöz. Erre az arany megolvadt felszíne utal. A karika elvékonyodó vége a bika álla alatti, lemezszalagból készült tartókarikába kapcsolódik.
Összekötőelem: egyszerű összekötőelem, egy csonka kúp alakúra hajlított alaplemezből áll, amelyet a díszítés két részre oszt. A lemez karika felőli részére szalagcsavart filigrándrótokból ívsort forrasztottak. A lemez szélét az íveknek megfelelően cakkosra vágták, jó1 látható a vágás szögletessége (2/h-i. kép). Az ívsor nyitott végéhez, valamint a fej és az összekötőelem csatlakozásához egy-egy szalagcsavart és sima drótból álló drótpárt forrasztottak. Az általuk határolt tympanon alakú részt díszítetlenül hagyták.
Fej: matricán(?), körcikk alakú lemezből domborították. A lemez széleinek illesztése a bika homlokán és orrán látható (2/d. kép). A tarkót és a szarvak hátsó részét külön lemezből alakították ki. A szemeket kívülről ütött lyukak jelzik. A jobb szemben fehéres színű, irizáló üvegberakás maradványa. A füleket levél alakú poncolás jelzi (2/e-f. kép). A tarkó szőrzetét, a szem fölötti és a pofán lévő ráncokat cizellálással, a homlokot díszítő rozettát, az orrlyukakat és a szem alatti szőrzetet poncolással mintázták meg.
Szerszámnyomok: félhold alakú, U profilú poncolónyom (az orrlyuk); kifli formájú, U profilú poncolónyom (a homlokrozetta); levél alakú U profilú poncolónyom (a fül); kör alakú, U profilú poncolónyom (a fül tövében); egyenes vonal alakú, U profilú poncolónyom (a szemzug és könnycsatorna); U profilú cizellőrszerszam nyoma (vonalak a tarkón, a szem körül).
Állapota: az összekötőelem egész felülete megolvadt, a díszítések szinte beleolvadtak az alaplemezbe, a hő hatására néhány helyen ki is lyukadt a lemez. Az összekötőelem karika felőli része alul összenyomódott. A fej szinte teljes felülete megolvadt. A szem alatti szőrsor alig látszik.
Párhuzamok: Pierides 1971, 32, 8. sz., 21. tábla, 8. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); 33, 9. sz., 21. tábla, 9. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); Pfrommer 1990, 394, OR 533, 534, 535, 25. tábla, 7. kép (Marionból; Kr. e. 2. sz.). Ugyanezeket lásd Greifenhagen 1975, 44. tábla, 14-18. kép (Kr. e. 3. sz. körül); Lubsen-Admiraal 2004, 290, 599. sz. (az ókori Marionból; Kr. e. 4-3. sz.)
Keltezése: Kr. e. 4-2. sz.
Megjegyzés: az 1. számú fülbevaló párdarabja (indoklását lásd az 1. mellékletben).

3-4. Bikafejjel díszített karikafülbevaló-pár (3/a-o., 4/a-k. kép)
Ltsz. 55.199.1-2.
Mérete: belső átmérő: 18,3x16,6 mm, külső átmérő: 21,1x25,5 mm; belső átmérő: 16,9x 16,6 mm, külső átmérő: 19,8x26,5 mm.
Tömege: 1,8 g; 1,8 g.
Anyaga: arany és üveg(?).
Származási hely: az Országos Iparművészeti Múzeum átadása.
Irodalom: Oroszlán-Dobrovits 1947, 27, 9. sz.

3. Ltsz. 55.199.1 (3/a-o. kép)
Karika: négy sima drótból sodorták össze. Végüket egyetlen sima, elvékonyodó dróttá dolgozták össze, amely a bika álla alá forrasztott, lemezszalagból készült tartókarikába kapcsolódik. A karika elvékonyodó végét eredetileg kissé meghajlították, de ezen a példányon ez majdnem letört. A karika alsó részén a drótokat összeforrasztották.
Összekötőelem: egyszerű összekötőelem, egy csonka kúp alakúra összehajtott alaplemezhől áll, amit a díszítés két részre oszt. A lemez karika felőli részére szalagcsavart(?) filigrándrótokból ívsort forrasztottak. A lemez szélét az íveket követve cakkosra válták, az utolsó ívnél viszont egyenesre hagyták (3/j. kép). Az ívek belsejét és a köztük lévő részt is hátulról domborították (3/f-g. kép). Az ívsor nyitott végéhez, valamint a fej és az összekötőelem csatlakozásához egy-egy, szalagcsavart és sima dróthól álló drótpárt forrasztottak. A közöttük lévő tympanon alakú részt díszítetlenül hagyták, hátulról enyhén domborították.
Fej: matricán(?), körcikk alakú lemezből domborították. A lemez széleit az áll alatt forrasztottaik össze. A tarkó és a bal szarv hátsó része külön lemezből készült. A fej- és a tarkólemez nyúlványaiból alakították ki a szarvakat. A füleket plasztikusan mintázták meg, a hallójáratot poncolt pont jelzi. A szemeket kívülről ütött lyukak jelzik. Egykor gömb alakú berakás (üveg?) volt benne, ma a fej belsejében látható. A homlokon, a tarkón és a nyakon a szőrzetet, az orrlyukakat és a szemzugot poncolással mintázták meg. A szem körüli, néhány nyaki és a fül tövében lévő ráncokat élesen benyomódó cizellált vonalak jelzik.
Szerszámnyomok: kör alakú, U profilú poncolónyom (a fül); kifli alakú, V profilú poncolónyom(?) (orrlyukak); egyenes vonal alakú, U profilú poncolónyom (homlok, tarkó, pofaszőrzet); egyenes vonal alakú, V profilú poncolónyom (szemzug, könnycsatorna); V profilú, éles vonalszerű cizellőrszerszám-nyomok (ráncok a szem körül és a pofán).
Állapota: a karika és az összekötőelem, valamint az összekötőelem és a fej csatlakozásánál megolvadt a lemez és a drótok felülete. Mindkét fülön és a jobb fül mögött is kiszakadt a lemez. A bal szarvon szétnyíltak a lemezszélek. A tarkón repedések láthatók. A készítéssel egyidejű javítás nyomai: a jobb fül mögött lemezből téglalap alakú folt (3/m. kép); a bal szarv hátsó része külön lemezdarabból (3/n. kép); a bal szarv mögött négyszögletes folt (a tarkó díszítése átfedi a folt szélét; 3/o. kép).

4. Ltsz. 55.199.2 (4/a-k. kép)
Karika és összekötőelem: mint a 3. számú darabon. A bika álla alatti tartókarika hiányzik.
Fej: mint a 3. számú darabon. A jobb szem kialakítása eltérő: alulról egy sorba poncolt rövid, egyenes vonalak keretelik, valamint a könnycsatornát és a szemzugot is egy-egy rövid, egyenes, poncolt vonal jelzi (4/j. kép).
Szerszámnyomok: kör alakú, U profilú poncolónyom (a fül); kifli alakú, V profilú poncolónyom(?) (orrlyukak); egyenes vonal alakú, U profilú poncolónyom (homlok, tarkó, jobb szem alatti szőrzet, pofaszőrzet); egyenes vonal alakú, V profilú poncolónyom (szemzug, könnycsatorna a jobb szemnél); V profilú, éles vonalszerű cizellőrszerszám-nyomok (a bal szem körül).
Állapota: az összekötőelem és a karika, valamint a fej és az összekötőelem csatlakozásánál, a fejen és a filigrándrótok mellett több helyen vöröses elszíneződés és olvadás nyoma. A jobb szarv benyomódott, így a fej és a szarv illesztése szétnyílt. A bal fülön kiszakadt a lemez, és a bal szarv hegye is lyukas. A tartókarika letört, csak az egykori forrasztás nyoma látszik.
Párhuzamok: Pierides 1971, 32, 8. sz., 21. tábla, 8. kép; 33, 9. sz., 21. tábla, 9. kép; Pfrommer 1990, 394, OR 533, 534, 535, 25. tábla, 7. kép (Marionból; Kr. e. 2. sz.). Ugyanezeket lásd Greifenhagen 1975, 44. tábla, 14-18. kép (Kr. e. 3. sz. körül); Lubsen-Admiraal 2004, 290, 599. sz. (az ókori Marionból; Kr. e. 4-3. sz.).
Keltezése: Kr. e. 4-2. sz.
Megjegyzés: készítője azonos az 1-2. számú fülbevalópáréval (indoklását lásd az 1. mellékletben).

ÖSSZETETT ÖSSZEKÖTő-ELEMű CSOPORT

5-6. Bikafejjel díszített karikafülbevaló-pár (5/a-1., 6/a-h. kép)
Ltsz. 55.158.1-2.
Mérete: belső átmérő: 16,9x16,6 mm, külső átmérő: 21,6x28,7 mm; belső átmérő: 15,3x17,2 mm, külső átmérő: 20x29 mm.
Tömege: 2,4 g; 2,4 g.
Anyaga: arany.
Származási hely: az Országos Iparművészeti Múzeum átadása.
Irodalom: Oroszlán-Dobrovits 1947, 27, 9. sz. 19. tábla; Szilágyi J. Gy.-Castiglione L., Görög-római kiállítás. Vezető, Budapest 1955, 21. tábla; Szilágyi J. Gy.-Castiglione L., Görög-római kiállítás. Vezető, Budapest 1961, 1965, 17. tábla 2. kép; Szilágyi J. Gy.-Szabó M., Antik kiállítás. Vezető, Budapest 1974, 63, 40. kép; Szilágyi J. Gy., Antik művészet. A Szépművészeti Múzeum kiállítása, Budapest 1988, 48, 43. kép.

5. Ltsz. 55.158.1 (5/a-l. kép)
Karika: alapcsőre váltakozva feltekert domborított lemezszalagból és két szalagcsavart (orsódrót?) drótból készült. Végüket egyetlen sima elvékonyodó dróttá dolgozták össze, amelynek végét kampószerűen visszahajlították. Ez a bika álla alatti lemezszalagból készült tartókarikához kapcsolódik.
Összekötőelem: összetett összekötőelem, három részből áll: egy csonka kúp, egy gömb és egy henger alakú tagból. A csonkakúp-tag karika felőli részét szalagcsavart filigrándrótokból (orsódrót?) készült nyújtott ívsor, a gömbtag felőli szélét tojássor díszíti. Mindkét ívsor nyitott végéhez két szalagcsavart drótot, közéjük külön lemezbe domborított bordát forrasztottak. A tojássor íveit pontosan követve cakkosra vágták a csonka kúp alaplemezének szélét. Az ívek belsejébe a lemez hátoldala felől egy-egy pontot poncoltak (5/a-c. kép). A csonka kúpnak ehhez a széléhez alul egy hosszúkás lemezdarabot forrasztottak, amely elfedi a lemez széleinek illesztését (javítás?; 5/j. kép). A gömbtag szűkítővágások segítségével hordó formájúra összehajtott lemezből készült (5/e. kép; készítésének részletes leírását lásd az 1. mellékletben). A hengertag gömbtag felőli szélét szintén tojássorral díszítették és cakkosra vágták, az ívek közepébe pontokat poncoltak. A tojássor nyitott végéhez, valamint a hengertag és a fej csatlakozásához egy-egy szalagcsavart drót, közéjük pedig domborított borda került (5/f., 5/i. kép).
Fej: matricán(?), két félből(?) domborították; erre utalnak a lemezszélek illesztésének nyomai az orron és az orr fölött; talán az áll alatti borda is lemezszélek illeszkedése (5/d., 5/g. kép). A tarkót külön lemezből készítették. Ebből alakították ki a szarvak hátsó részét is, az elülső részüket szintén külön lemezből. A plasztikusan mintázott füleket valószínűleg a fej lemezéből alakították ki, a hallójáratot poncolóval ütötték be. A szemet kívúlről ütött lyuk jelzi, körötte három rövid, egyenes, poncolt vonal: az egyik a könnycsatornát, a másik a szemzugot jelzi, a harmadik közöttük helyezkedik cl. A szem fölötti ráncokat domborítással és cizellálással, a pofán-nyakon lévő ráncokat és a tarkót díszítő hosszanti hullámvonalakat cizellálással mintázták meg. A homlokon lévő szőrzetet hátulról domboríthatták, majd elölről poncolt pontokkal díszítették. A plasztikusra alakított orron poncolt pontok jelzik az orrlyukakat (5/d. kép).
Szerszámnyomok: kör alakú, V profilú poncolónyom (a tojássor poncolt pontjai, az orrlyukak, a homlokszőrzet díszítése); egyenes vonal alakú, V(?) profilú poncolónyom (a szem körüli három vonal, hallójárat); U profilú cizellőrszerszám nyoma (a tarkó díszítése, a szemhéj és a pofa ráncai).
Állapota: a domborított részek mellett (a fülek mögött, a homlokon) több helyen kiszakadt a lemez, a forrasztások mellett vöröses elszíneződés látható. A készítéssel egyidejű javítás nyomai: a bal szarv tövében (5/k. kép) és a tarkó szélénél négyszögletes folt (5/l. kép).

6. Ltsz. 55.158.2 (6/a-h. kép)
Karika és összekötőelem: mint az 5. számú darabon. A csonkakúp-tag gömbtag felé eső szélén hiányzik az illesztést elfedő lemezdarab.
Fej: mint az 5. számú darabon. Jól látszik, hogy az áll alatti borda lemezszélek illesztése, ami megerősíti, hogy a fej két félből készült (6/g. kép).
Szerszámnyomok: kör alakú, V profilú poncolónyom (a tojássor poncolt pontjai, az orrlyukak, a homlokszőrzet díszítése); egyenes vonal alakú, V(?) profilú poncolónyom (a szem körüli három vonal, a hallójárat); U profilú cizellőrszerszám nyoma (a tarkó díszítése, a szemhéj és a pofa ráncai).
Állapota: a domborított részek mellett (a szarvak tövében, a bal fül mögött, a homlokon) több helyen kiszakadt a lemez, a forrasztások mellett vöröses elszíneződés. A gömbtag behorpadt. A készítéssel egyidejű javítás nyoma: a gömbtag csonkakúp-tag felé eső szélénél az egyik szűkítővágáson foltozás (6/e. kép).
Párhuzamok: Pierides 1971, 31-32, 1. sz., 21. tábla, 1. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); 32, 6-7. sz., 21. tábla, 6-7. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); Pfrommer 1990, 391, OR 495a, 25. tábla 6. kép jobbra (Egyiptomból; 3. sz. második fele - talán 2. sz. eleje); OR 496 és 497, 25. tábla, 1. kép (Tuch el-Karamusból; Kr. e. 3. sz. második negyede vagy közepe); OR 487, 25. tábla 4. kép (Egyiptomból?; 3. sz. vége - 2. sz. első fele); OR 491, 25. tábla 3. kép (Egyiptomból; Kr. e. 3. sz.); OR 495, 25. tábla, 6. kép balra (Egyiptomból; 3. sz. második fele - talán 2. sz. eleje); Lubsen-Admiraal 2004, 289, 594. sz.; lásd még 288, 593. sz.; 289, 596. sz.; 290, 597. sz. (az ókori Marionból; Kr. e. 4-3. sz.).
Keltezés: Kr. e. 4-2. sz.
Megjegyzés: a bika bal szemében - a régi tárgyfotók tanúsága szerint - egykor fehéres színű berakás volt. Feltehetően a 7. számú fülbevalóval egy helyen készült (indoklását lásd az 1. mellékletben).

7. Bikafejjel díszített karika-fülbevaló (7/a-j .kép)
Ltsz. 55.198.
Mérete: belső átmérő: 16,9x12,5 mm, külső átmérő: 24,5x19,7 mm.
Tömege: 1,5 g.
Anyaga: arany.
Származási hely: az Országos Iparművészeti Múzeum átadása.
Irodalom: Oroszlán-Dobrovits 1947, 27, 9. sz.

Karika: váltakozva két sima és két szalagcsavart drótból sodorták össze. Végüket egyetlen sima elvékonyodó dróttá dolgozták össze, amely a bika álla alatti lemezszalagból készült tartókarikába kapcsolódik.
Összekötőelem: összetett összekötőelem, három részből áll: egy csonka kúp, egy gömb és egy henger alakú tagból. A csonkakúp-tag karika felőli részét szalagcsavart filigrándrótokból készült nyújtott ívsor, a gömbtag felőli szélét tojássor díszíti. Közöttük két sima és egy szalagcsavart filigrándrót helyezkedik el. A csonka kúp alaplemezének szélét a tojássor íveit követve cakkosra vágták. Az ívek belsejébe a lemez hátoldala felől egy-egy pontot poncoltak (7/f. kép). A gömbtag szűkítővágások segítségével hordó formájúra összehajtott lemezből készült (7/e. kép; készítésének részletes leírását lásd az 1. mellékletben). A hengertag gömbtag felőli szélét szintén szalagcsavart drótokból készült tojássor díszíti, az ívek közepében poncolt pontokkal. A lemez szélét az íveknek megfelelően itt is cakkosra vágták. A tojássor nyitott végéhez egy sima és egy szalagcsavart, a hengertag és a fej csatlakozásához egy szalagcsavart filigrándrótot forrasztottak. A közöttük lévő sávba az alaplemez hátoldala felől bordát domborítottak (7/f., 7/j. kép).
Fej: matricán(?), két félből(?) domborították; erre utalnak a lemezszélek illesztésének nyomai az orron és a homlokon; feltehetően az áll alatti borda is lemezszélek illeszkedése (7/d., 7/h. kép). A tarkót külön lemezből készítették, ebből alakították ki a fülek hátsó részét is. A fülek elülső része szintén külön lemezből készült. A tarkót rendszertelenül poncolt pontok díszítik (7/c. kép). A szemet kívülről ütött lyuk jelzi. A szem környéki és a pofán lévő nagy ráncokat cizellálással mintázták meg. A szem fölötti ívelt pontsort (7/g. kép), a könnycsatornát, az orrlyukakat, a homlokot díszítő rozettát és a pofán a ráncokban lévő szőrzetet poncolással alakították ki.
Szerszámnyomok: kör alakú, U profilú poncolónyom (a szem fölötti ívelt pontsor, a tarkó díszítése, az orrlyukak, a tojássor poncolt pontjai); félkör alakú, U profilú poncolónyom (a homlokdísz); kifli alakú, U profilú poncolónyom (az orrlyukak); U profilú cizellőrszerszám nyoma (a szem környéki ráncok).
Állapota: a fej mindkét oldalán és az összekötőelemen is több helyen horpadás. A szerkezeti elemek csatlakozásánál és a többi forrasztás mentén is megolvadt az arany felülete, a lemezek több helyen ki is lyukadtak. Ezeken a helyeken vörösesbarna elszíneződés látható. A hengertagot díszítő tojássorból hiányzik néhány ív. A karika szalagcsavart drótjainak felülete szinte teljesen simává kopott.
Párhuzamok: Pierides 1971, 31-32, 1. sz., 21. tábla, 1. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); 32, 6-7. sz., 21. tábla, 6-7. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); Pfrommer 1990, 391, OR 495a, 25. tábla 6. kép jobbra (Egyiptomból; 3. sz. második fele - talán 2. sz. eleje); OR 496 és 497, 25. tábla, 1. kép (Tuch el-Karamusból; Kr. e. 3. sz. második negyede vagy közepe); OR 487, 25. tábla 4. kép (Egyiptomból?; 3. sz. vége - 2. sz. első fele); OR 491, 25. tábla 3. kép (Egyiptomból; Kr. e. 3. sz.); OR 495, 25. tábla, 6. kép balra (Egyiptomból; 3. sz. második fele - talán 2. sz. eleje); Lubsen-Admiraal 2004, 289, 594. sz.; 290, 597. sz.; lásd még 288, 593. sz.; 289, 596. sz. (az ókori Marionból; Kr. e. 4-3. sz.).
Keltezés: Kr. e. 4-2. sz.
Megjegyzés: feltehetően az 5-6. sz. fülbevalópárral egy helyen készült (indoklását lásd az 1. mellékletben).

8. Bikafejjel díszített karika-fülbevaló töredéke modern kiegészítéssel (8/a-g. kép)
Ltsz. 63.4.A.
Mérete: belső átmérő: 17x20,5 mm, külső átmérő: 33,3x26 mm (a modern karika nélkül). Tömege: 2,79 g.
Anyaga: arany.
Származási hely: Kelényi Lászlóné gyűjteményéből.
Irodalom: közöletlen.

Karika: alapcsőre feltekert négy domború lemezszalagból áll. A karika összekötőelem előtti részén ezüstszíni, néhol feketére színeződött modern forrasztás. A forraszanyagot a feltekert lemezszalagoknak megfelelő formára reszelték. A megmaradt ókori karikarészt modern, húzott csőből hajlított karikával erősítették meg. Alapanyaga az ókori fülbevalóétól eltérő, zöldessárga arany. A fülbe és az állat szájába kapcsolódó végét a modern karika-fülbevalókon megszokott U alakúra hajlították és hegyesre reszelték.
Összekötőelem: összetett összekötőelem, három részből áll: egy csonka kúp, egy gömb és egy henger alakú tagból. A csonkakúp-tag karika felőli részét szalagcsavart(?) filigrándrótokból készült nyújtott ívsor, a gömbtag felőli szélét tojássor díszíti. A nyújtott ívek belsejét hátulról domborították. A tojássor íveinek belsejébe eredetileg az alaplemez hátoldala felől egy-egy pontot poncoltak, ezek közül ma már alig néhány látható. A két ívsor közé három drótot, két sima között egy szalagcsavartat(?) forrasztottak. A gömbtag szűkítővágások segítségével hordó formájúra összehajtott lemezből készült (8/e-f. kép; készítésének részletes leírását lásd az 1. mellékletben), a lemezszélek illesztése jól látszik a fülbevaló belseje felé eső részen. A hengertag "gömb" felőli szélét sima filigrándrótokból(?) készült tojássorral díszítették. Nyitott végét három egymás mellé forrasztott filigrándrót zárja le (8/a-c. kép). A hengertag mintegy felét a fülbevaló jobb oldalára forrasztott modern aranypánt (2,5 x9 mm) takarja el. A pánt mellett ezüstszínű forraszanyag látható (8/a. kép).
Fej: matricán(?), körcikk alakú lemezből domborították. A lemez széleinek illesztése jól látható a homlokon és a fejtetőn, a szarvak között (8/c-d. kép). A tarkót külön lemezből készítették. A szarvak külső részét a fej lemezéből, belsejét a tarkó lemezéből alakították ki. Fülnek nem látszik nyoma. A szemet kívülről ütött lyuk jelzi. A szarvak tövébe és az orrlyukak helyére egy-egy lemezszalagból készített karikát forrasztottak, formájuk különböző (8/d. kép). A fejtetőn a tarkó- és a fejlemez illesztésénél íves lemezszalagdarab van, ami arra utal, hogy eredetileg itt is hasonló karika lehetett (8/c. kép). A szájnyílás alatt apró lemezszalag-darabkák vannak, amelyek az egykori tartókarika maradványai. A száj jelenleg kívülről lyukasztott lyuk, amelyet minden bizonnyal a modern karika végének rögzítésére alakítottak ki (8/g. kép). A bal szem körül megmaradt ráncokat és az orr körüli ráncokat cizellálással mintázták meg. A homlokrozettát cizellált vonalak jelzik, középen poncolt ponttal. A tarkót poncolással díszítették. A fej bal oldalán a fej és az összekötőelem illesztésénél az ezüstszínű forraszanyag látható.
Szerszámnyomok: kör alakú, U profilú poncolónyom (a homlokrozetta közepe); rövid, egyenes, oldalt kissé íves V profilú poncolónyom (a tarkó); kissé szögletes U profilú cizellőrszerszám-nyom (ráncok a pofán és a hal szem körül).
Állapota: a fülbevaló erősen megrongálódott: több helyen behorpadt, a lemezek megrepedtek, kiszakadtak, felületük megolvadt. A gömbtag karika felé eső egyik szűkítővágásánál szétnyílt a lemez. A modern javításhoz használt ezüstszínű forrasz (feltehetően cin) több helyen öszeolvadt az arannyal és elszíneződött. Modern javítás az összekötőelemre forrasztott pánt. Felületén, valamint a modern forraszanyag felületén több helyen és a fülbevaló eredeti karikáján is reszelés nyoma. A karika elvékonyodó vége, talán mintegy 7 mm hosszúságú darab, hiányzik.
Párhuzamok: Pierides 1971, 31-32, 1. sz., 21. tábla, 1. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); 32, 6-7. sz., 21. tábla, 6-7. kép (ismeretlen lelőhelyű; 400-325); Pfrommer 1990, 391, OR 495a, 25. tábla 6. kép jobbra (Egyiptomból; 3. sz. második fele - talán 2. sz. eleje); OR 496 és 497, 25. tábla, 1. kép (Tuch el-Karamusból; Kr. e. 3. sz. második negyede vagy közepe); OR 487, 25. tábla, 4. kép (Egyiptomból?; 3. sz. vége - 2. sz. első fele); OR 491, 25. tábla, 3. kép (Egyiptomból; Kr. e. 3. sz.); OR 495, 25. tábla, 6. kép balra (Egyiptomból; 3. sz. második fele - talán 2. sz. eleje); Lubsen-Admiraal 2004, 289, 596. sz.; lásd még 288, 593. sz.; 289, 594. sz.; 290, 597. sz. (az ókori Marionból; Kr. e. 4-3. sz.).
Keltezése: Kr. e. 4-2. sz.

<< Edzésben a szem.

Összesen:8 db

Bikafejjel díszített karika-fülbevaló.

Bikafejjel díszített karikafülbevaló-pár.

Bikafejjel díszített karikafülbevaló.

Bikafejjel díszített karika-fülbevaló töredéke modern kiegészítéssel.