| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Jegyzetek * Köszönettel tartozom Nagy Árpád Miklósnak, Szabó Miklós és Szilágyi János György professzoroknak megjegyzéseikért és javaslataikért. Hálával tartozom Tóth Máriának, az MTA Geokémiai Kutatóintézete munkatársának, hogy rendelkezésemre bocsátotta a technikai részletek dokumentálásához szükséges eszközöket (Nikon binokuláris mikroszkóp Coolpix 955 digitális fényképezőgéppel).1) Az állatfejes karikafülbevaló-típusról általánosan lásd K. Hadaczek, Der Ohrschmuck der Griechen und Etrusker, Wien 1903, 46-49; R. Higgins, Greek and Roman Jewellery, 2nd ed., Berkeley-Los Angeles 1980, 159-161; B. Deppert-Lippitz, Griechischer Goldschmuck, Mainz am Rhein 1985, 222, 224. Változatairól, azok elterjedéséről és kronológiájáról lásd M. Pfrommer, Untersuchungen zur Chronologie früh- und hochhellenistischen Goldschmucks, Tübingen 1990, 143-196. 2) A bikafejes típusról általában Pfrommer 1990, 162-168. 3) A vizsgálatok során szükségessé vált néhány új elnevezés bevezetése. Ezeknek, valamint a technikai szakkifejezéseknek a magyarázatát a glosszárium foglalja össze. 4) Lásd W. Rudolph 1990-es évek közepéig terjedő kutatástörténeti összefoglalóját: Toward a Historiography of Jewelry Research, in Ancient Jewelry and Archaeology, ed. A. Calinescu, Bloomington-Indianapolis 1996, 17-25. Az utána következő időszakról jó áttekintést ad az előbb említett és a következő tanulmánykötet: The Art of the Greek Goldsmith, ed. Dyfri Williams, London 1998. 5) Korábban csupán elszigetelt kísérletek történtek ezen a területen, szisztematikus kutatás nem folyt. Ezek közül kettőt érdemes kiemelni. Herbert Hoffmann és Patricia Davidson 1965-ben vetette fel a brooklyni kiállítás katalógusában, hogy néhány bemutatott ékszer technikai és/vagy stílusbeli hasonlóságok alapján egy kézhez vagy műhelyhez kötheti valamely ott kiállított vagy máshol őrzött darabbal. Már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy a technikai részletek és a díszítések alapos megfigyelése és összehasonlító tanulmányozása vezethet eredményre a műhely- és mesterkéz-azonosításban (lásd H. Hoffmann-P. Davidson, Greek Gold, Jewellery from the Age of Alexander, Mainz 1965, X, 13-15,18-19). Remek példa erre katalógusukban a squinzanói arany Héraklészcsomó és fibulapár, amelyeket a díszítő rozetták kör alakú poncolónyomai és a filigrándrótok azonos vastagsága alapján ugyanannak az aranyművesnek tulajdonítottak (ibid., 202-203,221,79 és 89. sz.). Mintegy húsz évvel később Wolf Rudolph Pontus-vidéki nemesfém tárgyakat, ékszereket és egy hydriát attribuált egyetlen mesterhez. Rövid közleményében nem indokolta, hogy mi alapján véli a Certomlyk mester művének az említett darabokat, a mesterről és műhelyéről csak később tett közzé alaposabb tanulmányt (W. W. Rudolph, A Graeco-Scythian Gold Pectoral from Tolstaja Mogila near Ordzonikidze, in American Journal of Archaeology 90 (1986), 208-209; Id., The Great Pectoral from the Tolstaya Mogila. A Work of the Certomlyk Master and His Studio, in Metalsmith 11, no. 4 (1991), 30-35). Az általa azonosított darabok közül néhányat Dyfri Williams is attribuált - más aranyműveshez (lásd ehhez 1998-ban közölt tanulmányát, 6. jegyzet). W. Rudolph mindemellett az ékszerkészítő műhelyek és nem a mesterek azonosítását tartja a kutatás legígéretesebb és legeredményesebb útjának. Lásd W. Rudolph, The Sanctuary Workshop at Ephesos, in The Art of the Greek Goldsmith, 105-109. 6) Az ékszerek attribuálásával kapcsolatos úttörő jelentőségű tanulmánya D. Williams, Three Groups of Fourth Century South Italian Jewellery in the British Museum, in Römische Mitteilungen 95 (1988), 75-95. Továbbá: D. Williams-J. Ogden, Greek Gold. Jewellery of the Classical World, London 1994; D. Williams, The Kyme Treasure, in Ancient Jewelry and Archaeology, 117-129; Id., Identifying Greek Jewellers and Goldsmiths, in The Art of the Greek Goldsmith, 99-104; Id., From Phokaia to Persepolis. East Greek, Lydian and Achaemenid Jewellery, in The Greeks in the East, ed. A. Villing, London 2005, 105-114. 7) Az előbbire példa 1988-ban megjelent cikke, az utóbbira pedig az egy évtizeddel később publikált, Pontus-vidéki ékszerek attribuálásával kapcsolatos tanulmánya. Véleményét a készítéstechnika szerepéről az attribuálásban lásd Williams 1998, 100. 8) Lásd ibid., 99. 9) A cikkben tárgyalt darabok katalógusszerű feldolgozását lásd a 2. mellékletben. 10) Részletes tárgyalását lásd az 1. mellékletben. 11) A 3-4. fülbevalópár esetében a tartókarika csak a 3. számú darabon maradt meg. 12) Ettől eltérő, széttartó szárú nyújtott íveket az 5-6. számú fülbevalópáron lehet látni. Lásd 5/h., 6/h. kép. 13) Lásd az 1. mellékletben. 14) Részletes ismertetését lásd az 1. mellékletben. 15) A gömbtag készítésének ismertetését lásd az 1. mellékletben. Készítéstechnikai párhuzamait Egyiptomból és Ciprusról származó bikafejes fülbevalókról ismerem. Ezeken is megfigyelhető a szűkítővágás, ami arra utal, hogy ugyanágy készülhettek, mint a budapesti darabok (lásd Pfrommer 1990, 391, OR 487, 25. tábla, 4. kép; St. M. Lubsen-Admiraal, Ancient Cypriote Art. The Thanos N. Zintilis Collection, Athens 2004, 289, 594 és 59ó. sz.; 290, 597. sz.). Ugyancsak egyiptomi és ciprusi párhuzamai vannak az 5-6. számú fülbevalópár egy másik szerkezeti elemének, a karikának, amely váltakozva lemezszalagokból és szalagcsavart drótokból van feltekerve az alapcsőre (lásd Pfrommer 1990, 391, OR 496-497, OR 487, OR 494, OR 495a, 25.tábla, 1., 4., 5., 6. kép; Lubsen-Admiraal 2004, 288-289, 593-594. sz.; A. Pierides, Jewellery in the Cyprus Museum, Nicosia 1971, 32, pl. 21, figs. 6-7). Ezek alapján elképzelhető, hogy az összetett összekötőelem, annak szűkítővágásos módszerrel készített gömbtagja és az alapcsőre lemezszalagokból és szalagcsavart drótokból feltekert karika együttes alkalmazása bikafejes karika-fülbevalókon egyiptomi és ciprusi jellegzetesség, a kérdés azonban további tanulmányozást igényel. (M. Pfrommer ugyan felvetette, hogy a "kengyel" és a "mandzsetta" ezen változata az egyiptomi befolyású területeken jelenik meg, részletes elemzést azonban nem végzett. Lásd Pfrommer 1990, 164-166.) 16) A 8. számú fülbevalón, rossz állapota miatt, további részletek csak bizonytalanul azonosíthatók. 17) Részletes ismertetésüket lásd a mellékletben. 18) Ugyanerre utalnak a bika pofáját díszítő poncolt vonalsorok. Lásd 7/a-h. kép. 19) Ez arra az ideális esetre vonatkozik, amikor nem kezelik szakmai titokként a technikai fogásokat. Lásd ehhez még a D. Williams által felvázolt családi műhely-modellt, Williams 1998, 100. 20) A bikafejes karika-fülbevalók összetett összekötőelemű változata alkalmas kiindulópont lehetne készítéstechnikai jellegzetességek elterjedésének, "ötletek vándorlásának" tanulmányozására. A fémműves mesterek vándorlásáról lásd összefoglalóan M. Yu. Treister, The Role of Metals in Ancient Greek History, Leiden-New York-Köln 1996 vonatkozó fejezeteit, 86-92, 237-248, 331-338. 21) A munkamegosztásról lásd Williams 1998, 100. Nem értek egyet azzal a felvetésével, hogy a "kézműves egység" (craft unit) kevésbé gyakorlott tagjai végezték volna az anyag-előkészítést, vagyis a lemezek, drótok, granulátumok elkészítését. Természetesen létezik olyan eset, amikor a munka megkönnyítése és gyorsítása érdekében előre elkészítenek bizonyos vastagságú lemezeket és drótokat. Ezekből mindenki használhat - továbbalakítva az éppen általa készített ékszer igényeinek megfelelően. Egy ékszer összerakása, legyen az egyedi vagy sorozatban gyártott darab, kreativitást és improvizálókészséget is igényel. A készítés során felmerülő problémákra csak az tud megfelelő megoldást találni, aki nyomon követte a darab kialakítását. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ugyanaz az ember készíti elejétől a végéig az ékszert. Persze ennek ellenére is elképzelhető, hogy azonos ékszertípus esetében, főként sorozatgyártás során, az alkatrészeket valaki előre elkészíti, a darabok futószalag-rendszerű összerakását azonban elképzelhetetlennek tartom. 22) A fej készítésének leírására a M. Yu. Treister által javasolt terminust basználom. Lásd M. Yu. Treister, Hammering Techniques in Greek and Roman Jewellery and Toreutics, Leiden-Boston-Köln 2001, XVII. Lemezből domborítással készült tárgyak készítésének lehetséges módjait és azok elnevezését lásd ugyanitt összefoglalva, XI-XVIII. << Edzésben a szem. |
|
