|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Harmadik terem - 10.
8. tárló
Az 1861-es rionerói magyar ásatás leletei
(Kr. e. 4-3. század)
 | | Paestumi vörösalakos peliké, Héraklés és nőalak, Rioneróból; Kr. e. 325-300 k. |
Ez az egyetlen olyan tárlója a kiállításnak, amelynek anyaga nem múzeumi-művészettörténeti szempontok szerint válogatva került együvé, hanem eredeti leletegyüttest mutat be. A magyar függetlenség kivívására összegyűlt, és az újonnan egyesült Olaszországban Garibaldi vezetésével az indulás alkalmára váró katonák egy ún. segéd-légióba gyűjtve a hegyi rablók (briganti) elleni harcokban vettek részt Dél-Olaszországban. A légió egyik tisztje, Máttyus Izidor tüzér főhadnagy embereivel egy ilyen bevetés során 1861 őszén Rionero közelében, a Lucania (a mai Basilicata tartomány) északi részén, az Appenninek közepén fekvő Vulture-hegy közelében ásatást végzett, amelyen alighanem egy helyi italikus szentély fogadalmi tárgyait találták meg; az anyag a család tulajdonából került a múzeumba. Az ásatás területén az 5. századtól a samnis eredetű lucanusok laktak, akik 420 körül Paestumot is elfoglalták (l. a 7. tárlónál). A terület az Ión-tenger partjának nagy görög városait a Nápolyi- és Salernói-öböl településeivel, Apuliát Campaniával összekötő, a nagy folyóvölgyekben már a bronzkorban kialakult utak kereszteződésénél fekszik. Ennek megfelelően a kiásott leletek Dél-Itália különböző tájairól és kultúráiból származnak. A peliké, főoldalán nász-jelenettel, hátsó oldalán Héraklés és nőalak ábrázolásával a paestumi vörösalakos vázafestészet (l. a 6. tárlót) egyetlen képviselője a gyűjteményben. Belső-lucaniai műhelyben (l. erről a 6. tárlónál) készülhetett a zömök típusú lékythos, rajta a 7. tárló amphoráiról ismert sírjelenettel; ezúttal a síremlék lékythos-alakú, mint a II. terem athéni márvány példánya. A repülő Eróssal díszített epichysis (l. a feketemázas példányt az 5. tárlóban) új ásatások tanúsága szerint Lucania déli partján, metapontioni műhelyben készült. A két további vörösalakos váza apuliai. A hydria két nőalakkal az egyszerű stílus középső korszakából való (l. erről az 5. tárlónál), de valamennyiüknél fontosabb a valamivel későbbi kerek szájú olpé az egyszerű és díszes stílus összeolvadásának idejéből. Jelentőségét nem a vállát díszítő szokványos Erós-nőalak pár adja meg (l. a jobb oldali Panathénaia-amphorát az 5. tárlóban), hanem az aljára hibátlan görög írással festett, a tükörben olvasható felirat; legvalószínűbb értelmezése szerint egy egyébként ismeretlen italikus istenségnek (Pakerioi) szóló dedikáció, akit a váza felajánlói egy számukra lényeges vonásával görög nyelven jelöltek meg: androphyktos (-és?), aki elől a férfiak menekülnek, vagy másik lehetséges értelmezése szerint: aki menekül a férfiak elől. Bennszülött és görög kultúra ugyanilyen keveredését mutatja a négy terrakotta nőalak, a Tanagra-figurák dél-itáliai változatainak már ismert italikus utánzatai (l. a 4. tárlót), és egy töredékes bronz Hercules, Itália nem-görög népei között a görög mitológia legnépszerűbb, nyilván a saját vallási képzeteik alapján értelmezett alakja (l. további italikus bronz szobrait a 9. tárlóban). Apuliai munkának látszik a palmettadíszes guttus (l. a 7. tárlónál). Tarentumi mintakép nyomán készült a kerek dombormű Silénos-fejjel; az eredeti negatív formát nyilvánvalóan antefixeket díszítő reliefek sokszorosítására szánták (l. a terem sarkaiban a falon kiállított sorozatokat), de a rionerói példánynak, amely a tarentumi típus italióta leformázása, sima a hátlapja: nem zárótégláról van letörve, hanem teljes, önálló darab.
 | | Tarentumi típusú terrakotta lap Silénos-fejjel Rioneróból; Kr. e. 4. sz. első fele |
A feketemázas és festetlen vázák, valamint a szentély-leletek közt gyakori mécsesek Dél- és Közép-Itáliában széltében elterjedt típusai azt tanúsítják, amit egy ezen a területen fekvő szentélyről egyébként is feltételezni kell, hogy anyaga nagyrészt a művészeti kultúra központjaitól távol élő lakosság szegényes fogadalmi ajándékaiból állt, amelyekhez csak ritkán járult a hellénizált vezető réteg vagy egy arra járó kereskedő egy-egy igényesebb, görög műhelyből szerzett darabja. Hogy nem sírleletről van szó, azt elsősorban a halotti ajándékként szinte ismeretlen Hercules-szobrocska bizonyítja (párja, amely a kiásott anyagról készült rajzokon még ábrázolva van, elveszett). A szentélyt, amelynek anyagából nyilván csak elenyésző részt gyűjtöttek össze az ásatók, a bemutatott tárgyak alapján főleg a lucaniai indigén kultúra virágkorában, a 4. század közepétől a 3. század első negyedéig, a rómaiaktól elszenvedett döntő vereségig látogatták. A Hercules-bronz alatti kis ovoid festetlen illatszeres edény (balsamarium), amelynek típusa a Kr. e. 1. század közepétől terjedt el az egész Mediterráneumban, arra utal, hogy a kis helyi szentélyekben a terület római átszervezése után is továbbéltek szerény formában a jámborság helyi hagyományai.
 | | Hol járunk |
<< előző következő >>
Harmadik terem |
|
|
