A legismertebb egyiptomi istennõ. Neve jelentése trónus, hely; de pontos eredete nem ismert. Hitvese Osiris, az egyiptomi halotti isten; fia Hórus, a királyi hatalom isteni megtestesítõje, és ez a rokonság már a régi fáraónikus korban is nagy tekintélyt biztosított számára. Amellett, hogy a hitvesi hûség és az anyai szeretet mintaképe, mint a legnagyobb erejû varázslónõ (akinek - fondorlattal és mágiával - még a Napisten titkos nevét is sikerült megtudnia) nem csak passzív erényeket, hanem cselekvõ hatalmat is birtokol, így nem meglepõ kultuszának széleskörû elterjedtsége. Fõ ismertetõjele a fején viselt trónus hieroglifa, amely hamar keveredett más istennõk attribútumaival, ahogy Isis egyre nagyobb számban olvasztotta magába a pantheon kisebb-nagyobb nõtagjait.
Kultusza azonban nem állt meg Egyiptom határainál. Már a hellénisztikus kor kezdete elõtt volt szentélye Pireusban, és egyes régészeti leletek (így egy Kr. e. 8. század végére tehetõ eleusisi sírból elõkerült fajansz Isis-szobrocska) még korábbra teszik megjelenését Hellasban. A görög gondolkodás már, mint a leghatalmasabb egyiptomi istennõt, korán elkezdte beilleszteni saját rendszerébe: Hérodotos már azonosította õt Déméterrel, és még több istennõvel (például Aphroditével) is "elegyítették" õt az idõk folyamán. Alexandros hódítása után a Ptolemaiosok hatalomra kerülése sem vetette vissza az istennõ tiszteletét, sõt jellegzetesen hellén formára alakított férjével (az ekkorra Sarapis-szá lett Osiris-szel) igazából ekkor kezdték meg diadalútjukat a mediterráneumban, mely - egy kisebb megtorpanás után - a római uralom alatt is folytatódott.
A hellénizmus szellemi közegében Isis egyre szélesebb fennhatóságra tett szert. A róla író szerzõk (mindenekelõtt Plutarchos és Apuleius) már mint az isteni szféra abszolút nõi princípiumát állítják elénk, és az ún. Isis-aretalógiákkal (az istennõ szájába adott dicsõítõ himnuszokkal) együtt mint a végzetet és az idõt is uraló hatalmat mutatják be, aki a tökéletes boldogságot biztosíthatja a misztériumába beavatott hívõknek.
Kultuszának számtalan emléke van szerte a Római Birodalom provinciáiból. Pannóniában például a savariai Iseum és az Egyednél talált kancsó bizonyítja Isis tiszteletének jelenlétét (errõl írt Wessetzky Vilmos Isis és Osiris Pannóniában címmel). Népszerûségét jól mutatja, hogy legnagyobb szentélyét Egyiptomban (Philae szigetén) csak jóval a kereszténység hatalomra kerülése után, Kr. u. 537 körül zárták be, de neve még ezt követõen is - igaz már csak mágikus szövegekben - századokig fel-felbukkant.


Parlagi Gáspár
2005