Erós-Dionysos-Thanatos
A hellénisztikus kor Egyiptomban

A Nagy Sándor (Alexandros) hódításaitól (illetve újabban az õ halála után, Kr.e. 323-tól) Egyiptom római meghódításáig (Kr.e. 31. - az actiumi csatáig, ahol Augustus legyõzi Antonius és Cleopatra seregeit) terjedõ mûvelõdési korszak elnevezése, amely a hellén (=görög) ógörög kifejezésbõl származik. Nagy Sándor világbirodalmat hozott létre, amelyen õ még egy személyben uralkodott, utódai (a diadochosok) azonban birodalmát hamarosan felosztották maguk között, az egység megszûnt: hosszas küzdelmek után Kr.e. 281-ben a következõ három nagy királyság jött létre: Makedónia, élén az Antigonidákkal, Elõ-Ázsia, élén a Szeleukidákkal és Egyiptom, élén a Ptolemaiosokkal. Azáltal, hogy népeken és országhatárokon ívelt át a Birodalom, majd Nagy Sándor utódai maradtak a trónokon, nagyon sok görög, illetve makedón került a különbözõ területek nem-görög népességébe; mivel a kiépülõ hellénisztikus királyságokban õk alkották a hatalmi apparátus magját, vagy kereskedõkként, mûvészekként, kézmûvesekként az államot illetve honfitársaik igényeit szolgálták ki, így érthetõ módon a görög nyelv, kultúra, szellemiség, és mûvészet elterjedt és hatott Egyiptomon és Elõ-Ázsián át a Közép-Keletig az egész egykori Birodalom területén. Mivel azonban a görög kultúra szükségképpen kölcsönhatásba lépett az adott terület kultúrájával, így a hellénizmusra görög, kisázsiai és egyiptomi mûvelõdési elemek összeolvadása jellemzõ. Erre a kölcsönhatásra jellemzõ például, hogy az egyiptomi kultuszok a Ptolemaiosok alatt hatoltak be a mediterrán világba, ahol igen népszerûek lettek, a dinasztia kezdetén pedig tudatosan létrehozták az egyiptomi-görög Sarapis istent. Az egyiptomi vallás állatkultuszának leglátványosabb fejlõdése pedig éppen a Ptolemaiosok alatt történt, és mind az egyiptomiak, mind a görögök elõszeretettel gyakorolták azt. A hazai mûemlékeken a Ptolemaiosok hagyományos egyiptomi stílusban (egyiptomi fáraókként) ábrázolják magukat és a Ptolemaios-kori templomok Egyiptomban is az egyiptomi hagyományokat követik, bár egy-egy görögös motívum vagy a Ptolemaios-jellegzetességek (pl. a templomok falát sokkal sûrûbben írják tele, mint elõdeik) megjelennek; a mindennapok, az "alattvalók" mûvészetében sokkal inkább tetten érhetõ a klasszikus mûvészet és az egyiptomi találkozása és az idõ elõrehaladtával jól látszik a motívumok és az ábrázolásmódok egymásra hatása Egyiptom hellénisztikus mûvészetében.

Irodalom:

J. Baines - J. Málek, Az ókori Egyiptom atlasza, Budapest 1992.
H. Kinder - W. Hilgemann, SH atlasz Világtörténelem, Budapest 1992.
DNP 5 (1998), s.v. Hellenisierung


Hasznos Andrea
2004