|
Homéros
 | | Homéros |
A görögök ezen a néven tartották számon irodalmuk elsõ két monumentális alkotásának, az Iliasnak és az Odysseiának a költõjét, aki a hagyomány szerint Kis-Ázsia nyugati partvidékén vagy valamelyik part menti szigeten élt, és ugyanitt halt meg. Sok minden szól amellett, hogy az Ilias a Kr.e. 8. század közepén, az Odysseia egy emberöltõvel késõbb, a század végén keletkezett. Már az alexandriai filológusok körében felmerült, hogy esetleg két különbözõ költõ alkotásáról van szó. A két eposz minden bizonnyal egy hosszú évszázadokra visszanyúló szóbeli költõi anyag elemeibõl építkezik. A végleges formát nyert eposzoknak és feltételezett szóbeli forrásuknak a viszonya áll az ún. homérosi kérdés középpontjában, amelyet 1795-ben Friedrich August Wolf Prolegomena ad Homerum címû mûve robbantott ki. A kérdés tehát az, hogy egy (illetve két) költõ mûvérõl, vagy pedig költõnemzedékek közös alkotásáról, tehát a szóbeli epikus anyag valamiféle spontán alakulásáról van-e szó. A vita máig nincs lezárva, de lassanként felülkerekedett az a nézet, amely szerint a költemények páratlanul egységes szerkezete mögött tudatos költõi alkotómunka áll. Ugyancsak az egységes, következetes szerkezet teszi valószínûvé, hogy a költõ a szóbeli anyagból a görögség körében éppen ez idõ tájt megjelenõ írás valamilyen fokú igénybevételével alkotta meg mûveit.
 | Archelaos-dombormû
Homéros apotheózisa, a hellénisztikus korból
British Museum |
Az Ilias tárgya a trójai háború, az Odysseiáé a háborúból hazafelé tartó Odysseus kalandjai, majd hazaérkezése. A költemények történeti magvát azok között a háborúk között érdemes keresni, amelyeket a mykénéi kor vége felé (Kr.e. 13. század) indítottak a görögök a kis-ázsiai Trója ellen. A háborút vívó epikus hõsök az egyre távolodó dicsõséges múlt iránti nosztalgiának megfelelõen "emberfölötti" emberek, akik közvetlen kapcsolatban vannak az istenekkel, sõt részben tõlük is származnak. Az Ilias (24 ének, 15 693 sor) cselekménye a háború utolsó évének 51 napján játszódik. Az elsõ szó "harag") elõrevetíti a cselekményt: Agamemnón, a görögök fõvezére megsérti Achilleust, a legnagyobb görög hõst, aki ezért visszavonul a harctól, és csak akkor ölt ismét fegyvert, amikor legjobb barátja, Patroklos elesik a trójai Hektór kezétõl. Az eposz azzal végzõdik, hogy Achilleus bosszúból megöli Hektórt.
Az Odysseia (24 ének, 12 109 sor) elsõ szava ("férfi") azt sugallja, hogy ennek a mûnek a cselekménye egyetlen hõs körül forog. Odysseus, bolyongásának tizedik évében, a veszélyes kalandokat túlélve, Pallas Athéné segítségével végül hazaérkezik Ithakára, ahol azonban még meg kell küzdenie a távollétében is hûséges feleségét, Pénelopét ostromló kérõk hadával. Mindkét költeményben számos költõi eszköznek - visszaemlékezések, jóslatok - köszönhetõen a történet múltbeli elõzményei is, és a jövõbeli események is kirajzolódnak. Az Iliashoz a költõ túlnyomórészt a trójai háborúról szóló hõsi epika anyagát használta fel, az Odysseiában a hõsök hazatérésérõl szóló epikus anyag összefonódik a hazájától távol mesés kalandokba keveredõ hajós népmesei motívumaival, valamint Odysseus fiának, Télemachosnak a történetével.
 | Aristotelés Homéros mellszobrával
- Rembrandt |
A két költeményben megjelenõ társadalmi valóság, valamint a tárgyi világ - éppen a bennük foglalt költõi anyag hosszú évszázadokon átnyúló történetének köszönhetõen - egyrészt a mykénéi korszak emlékét õrzi, másrészt a Kr.e. 8. század, tehát az eposzok keletkezésének korát ábrázolja, harmadrészt a kettõ közötti, ún. átmeneti kort tükrözi. A hexameterekbõl álló eposzok nyelve - ugyancsak a sok költõnemzedéknek, sõt esetleges vándorlásoknak köszönhetõen - több dialektusból (fõleg ión és aiól) összeötvözõdött, ebben a formában soha nem beszélt költõi nyelv. A két eposzt az énekmondók (rhapsódosok) elõadásai õrizték meg (maguk a mûvek tanúsítják, hogy a korabeli ünnepeknek, lakomáknak szerves részét képezték a hangszeres kísérettel elõadott énekek). Késõbb a görög szellemi életben egyre fontosabb szerepet játszó Athénban a négyévenkénti Panathénaia-ünnepségen is sor került Ilias- és Odysseia-elõadásokra. A hellénisztikus korban komoly Homéros-kutatások kezdõdtek, megindult a papiruszmásolatok készítése, ezekbõl több mint kétezer fenn is maradt. A Kr.u. 9. századból datálódnak az elsõ kódexmásolatok, az 'editio princeps' (az elsõ nyomtatott kiadás) pedig 1488-ban jelent meg. A görög hagyomány további mûveket is Homéros nevéhez kapcsolt (az ún. homérosi himnuszok, Békaegérharc, Margités).
Horváth Judit
2004
|
|
|
|
