Lexikon

Euboia

A közvetlenül a görög szárazföld partvonala mentén fekvő Euboia szigete Kréta után Görögország második legnagyobb szigete. Kelet-Lokris és Attika keleti partvidéke mellett hosszanti irányban, több mint 150 km hosszan húzódik, hosszúkás alakja miatt a sziget Makris néven is ismert. A sziget keleti partvonala hegyektől tagolt, kisebb síkságok csak a nyugati oldalon szakítják meg a hegyeket, ezért nem véletlen, hogy a sziget jelentős települései az ókorban és ma is ezen az oldalon találhatóak. A keleti partvidéken nem található jelentős település, az egyetlen fontosabb kikötő Kymé.

Az ókorban a sziget hét független városállamra (polis) oszlott, amelyek közül a két legjelentősebb Chalkis és Eretria volt, mindkettő a sziget középső részének nyugati partján található. A két város között, a Lélantosi-síkságon fekszik Lefkandi települése, amely a kora-vaskorban, ezen belül is a protogeometrikus időszakban az ásatások tanúsága szerint a sziget egyik, ha nem a legjelentősebb települése volt. A sírokban feltárt keleti importtárgyak alapján az ekkor még korlátozott tengerentúli kereskedelemben is meghatározó szerepet játszott. A legkorábbi gyarmatosítók Euboia szigetéről indultak a Kr.e. 8.században. A legelső magna graeciai görög koloniát euboiaiak hozták létre a Nápolyi-öböllel szemközt fekvő Ischia szigetén. Chalkis főként észak felé, az északi Sporádok szigetein és Makedóniában, a róla elnevezett Chalkidiké félszigeten alapított híres gyarmatvárosokat, de több fontos szicíliai és dél-itáliai település megalapítása is a chalkisiak nevéhez fűződik: Szicíliában Naxos és Messina, Dél-Itáliában pedig Cumae és Rhégion. A város jelentősége azután nőtt meg, hogy a Lélantosi-síkság birtoklásáért vívott hosszú küzdelemben legyőzte Eretriát (ún. lélanthosi háború).

A sziget művészete a geometrikus korban jelentős volt, az euboiai ivóedények nagy területen elterjedtek.
Később egyre jelentősebbé vált az attikai hatás, és a helyi készítésű kerámia gyakorlatilag csak belső piacra készült.

A szigeten töltötte száműzetését Aristotelés, és itt (Chalkis) is halt meg.

Lebegyev Judit
2004