Lexikon

Héra

Kronos és Rheia lányaként és Zeus feleségeként ismert a görög mitológiában. Eredetileg egy Zeustól teljesen független, a legelőket, a nagyállatokat (szarvasmarhákat, lovakat) és a tengeren utazókat védelmező praegörög istenség lehetett. Nevének magyarázatában nincs közmegegyezés, a kutatásban többféle megoldás is fölmerült: 1. a hérós női megfelelője (és mint ilyen, "házasságra érett" jelentésű); 2. a Hóra (=évszak) főnév változata. Ez utóbbit támogatja, hogy gyakran ábrázolják együtt a Hórákkal és a Charisokkal. Az ókori allegorikus mítoszmagyarázók a levegővel azonosították (ERA anagrammja AER, azaz levegő).
A főistennel való összekapcsolása a mykénéi korra megy vissza: egy pylosi tábla szerint közös kultusza volt Zeusszal és fiával, az egyébként ismeretlen Drimiosszal. A mítosz úgy meséli, Zeus csak csel alkalmazásával, kakukk képében tudta magához csábítani. Sosem vált igazán alárendeltté Zeusszal szemben, sőt neki köszönheti létét Typhón, a sárkány, akivel Zeusnak meg kellett küzdenie, s más istenekkel együtt Zeus elleni összeesküvésben is részt vett. Szent nászukról (hieros gamos) több ünnepen is megemlékeztek, kapcsolatuk így a házasság ősképe lett, Hérát pedig mint aki a feleség megtestesítője, a házasság és főként a házasulandó és szülő nők védelmezőjeként tisztelték (Teleia vagy Zygia néven). Nászuk gyümölcse volt Hébé (az Ifjúság), Eileithyia (a szülés védnöke), Arés, valamint Héphaistos, bár más változat szerint őt Héra férfi nélkül foganta.
A településeken kívül, folyószelte síkságokon emelt hatalmas templomai a legrégebbiek közé tartoznak (olympiai temploma jóval régebbi, mint Zeusé). Kultuszához valószínűleg szorosan kötődött a ház, amint ez a szentélyeiben (a Héraionokban) talált templommodellekből valószínűsíthető. Az egész antikvitásban fő kultuszhelyének számított a "lónevelő" Argos, de jelentős volt tisztelete Boiótiában és Dél-Itáliában, s Samosi temploma is messze földön híres volt.
A mitológiai történetekben ritkán játszik főszerepet, leszámítva, hogy sok Zeus által megkörnyékezett halandó nő és az ezekből a kapcsolatokból született hérós szenvedett féltékenysége miatt. Ilyen kapcsolat fűzi Hérakléshez, akit egész életén át üldözött, de ő volt Ió, Semelé és Danaé életének megkeserítője is. Ixiónnak viszont azért kellett bűnhődnie, mert magát az istenek királynőjét próbálta meg elcsábítani. Paris ítélete folytán Trója gyűlölője lett Athénével együtt, akivel több helyen közös kultusza is volt.
Korai ábrázolásokról, a bronzkori, majd későbbi boiótiai lécidolokról nehéz igazolni, hogy valóban őt ábrázolják. Ráadásul ismerjük egy igen archaikus megjelenési formáját is: írott forrás is tanúskodik róla, hogy egykor oszlop formájában tisztelték. Mivel karakterisztikus jegyei (peplos, fátyol, ékes fejdísz, jogar, matróna-szerű tekintélyes megjelenés) nemcsak rá jellemzők, ezért, ha egymagában ábrázolják, nem mindig azonosítható biztosan. Valaha volt kultusz-szobrai mára jórészt elvesztek, csak argosi és samosi pénzérmék alapján alkothatunk róluk fogalmat. De olympiai kultuszszobrának feje pl. ma is látható az olympiai múzeumban.
Leggyakrabban a Zeusszal való szent nászát ábrázoló jeleneteken és a Paris-ítéletet bemutató vázaképeken látható, de kihagyhatatlan szereplője az istengyűléseknek (pl. a Parthenón keleti frízén), és jelen van Péleus és Thetis lakodalmán is (pl. a François-vázán). Iunóval korán azonosították, de római kori ábrázolásainak azonosítása éppoly bizonytalan, mint görög elődeik (mint pl. a híres Iuno Ludovisi méltóságos, monumentális feje is).