Lexikon

Az olympiai Zeus-templom

Zeus olympiai templomát a Kr.e. 5. sz. első felében emelték. A dór stílusban épült 6 x 13 oszlopos, monumentális méretű peripteros templom építésze Pausanias szerint (V 10,2) az egyébként teljességgel ismeretlen élisi Libón volt. A templom győzelmi emlékműnek épült (az élisiek - ellenük támadó szomszédaik felett aratott - győzelmének zsákmányából), és története során különféle háborús trófeák ékesítették: a spártaiak és szövetségeseik például egy hatalmas pajzsot helyeztek el a homlokzat tetején a tanagrai ütközetben (Kr.e. 457) aratott győzelmük emlékére (ez a dátum egyben a templom építésének befejezését is jelzi (terminus ante quem), Lucius Mummius római hadvezér pedig Görögország meghódítását követően 21 aranyozott pajzsot akasztott fel a gerendázatra. A templom jórészt parosi márványból készült, és érdekes módon részben befejezetlenül maradt szobordíszei az ún. szigorú stílus legjelentősebb alkotásainak tekinthetők: a 12 metopé Héraklés munkáit, a keleti oromcsoport Pausanias részletes (de több szempontból hibás, sőt talán alapvetően félrevezető) leírása szerint Pelops és Oinomaos kocsiversenyének előkészületeit, a nyugati oromcsoport pedig a kentaurok és a lapithák harcát ábrázolja. E páratlan műalkotások előkerülésükkor érdekes módon inkább csalódást, mint csodálatot váltottak ki a szakemberek körében. Nagyrészt az olympiai múzeumban láthatók, néhány metopé töredékei viszont a párizsi Louvre kiállítótermeiben. Készítőjük (ill. készítőik) neve nem ismert (Pausanias V 10, 8 szerint a keleti oromcsoport Paiónios, a nyugati pedig Alkamenés alkotása lenne, de mindez alighanem tévedés). Tudjuk viszont, hogy a templom arany-elefántcsont kultuszszobrát Pheidias készítette néhány évtizeddel a templomépület befejezését követően. Ez a monumentális alkotás az ókori világ hét csodájának egyike volt, de csak leírások (főként Pausanias V 11) és néhány császárkori éremkép alapján alkothatunk róla fogalmat, mert a szobor maga Konstantinápolyba került, majd a középkor folyamán megsemmisült. Az épület Kr.e. 373-ban egy földrengés következtében nagyon megrongálódott, de hamar helyreállították. A hellénisztikus korban a kultuszszobor is komoly renoválásra szorult, a császárkorban pedig a tetőzetet kellett szinte teljes egészében lecserélni. Végül a 6. században egy hatalmas erejű földrengés döntötte végleg romba az épületet.


Patay-Horváth András
2006