Lexikon |
Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
Agamemnón
Afeletti dühében ugyanis, hogy a görög sereget sújtó dögvész elhárítása érdekében ágyasát, Chryséist vissza kellett adnia apjának (az Apollón-pap Chrysésnek), "ellenszolgáltatásképp", és hogy megmutassa, ki is a "seregek fejedelme", Achilleustól ragadja el hatalmi szóval az ő rabnőjét, Bríséist. Achilleust ez a méltatlan bánásmód indítja arra, hogy távol maradjon a harcoktól, sőt hogy Zeusnál a trójaiak felülkerekedését anyja révén kieszközölje. A szorult helyzetben tehetetlen A. hiába próbálja bőséges ajándékkal kiengesztelni, Achilleus csak barátjának, Patroklosnak halála után kész a békülésre. Agamemnón hazatéréséről és tragikus haláláról már az Odysseia is tájékoztatást ad, ezt a történetet (és folytatását) dolgozta fel Stésichoros Oresteiájában, ami Aischylos hasonló címet viselő tragédia-trilógiájának is forrása lehetett. Trója bevétele után Kassandrával, a jóstehetségű trójai királylánnyal az oldalán indul útnak Mykénai felé, ahol felesége, Klytaimnéstra (Tyndareós lánya, Helené nővére) várja, hogy a tíz éve távol levő urát szeretőjével, Aigisthosszal (Agamemnón unokatestvére) összefogva bosszúból megölje. Klytaimnéstra, akit előző férjétől, Tantalostól A. erőszakkal ragadott el, négy (vagy öt) gyermekkel ajándékozta meg Agamemnónt, akiknek neveit az egyes szerzők különbözőképp őrizték meg. Ismerünk öt leánynevet: Chrysothemis, Laodiké (a tragikusoknál Élektra) Iphianassa (a tragikusoknál Iphigeneia); és egy fiút: Orestést. Klytaimnéstra bosszúvágyának eredete a trójai háború előtti időkbe vezet vissza, Aulisba, ahol a szélcsend miatt a harci vágytól égő görög sereg vesztegelni kényszerült. Agamemnón annak érdekében, hogy a görög sereg kihajózhasson Aulisból Trója felé, hajlandó volt Artemisnek legidősebb lányát, Iphigeneiát feláldozni. Agamemnónt saját palotájában éri utol a halál, fürdőmedencéjéből lép ki, mikor lesújt rá a gyilkos bárd. (Más változat szerint Aigisthos házában vendégeskedett, mikor megölték). Mint hérósnak, Agamemnónnak is volt kultusza. Chairóneiában sképtronjának járt mindennapos ételáldozat, Mykénaiban sírját tartották számon, és a várostól nem messze szentélyét is megtalálták. Spártában (amely egy másik hagyományban szintén uralkodói székhelyeként szerepel), Zeust "Agamemnón" melléknévvel tisztelték. Heinrich Schliemann, aki a 19. század 70-es éveiben Mykénai maradványait is kiásta, az ott feltárt sírok egyikében talált arany halotti maszkot Agamemnón maszkjának nevezte el, amelyet azóta is ezen a néven ismer a világ (holott a trójai háború feltételezett időpontjánál jónéhány évszázaddal idősebb). Hadvezéri-királyi alakja nem volt népszerű a görög és római ikonográfiában. A többi homéroszi hőshöz képest ritkán szerepel vázaképeken, s ha ábrázolják is, nem tölt be központi szerepet. Etruszk emlékeken (vázák, tükrök, hamvvedrek) Achmemrum néven fordul elő főként Télephos történetének egyik szereplőjeként. Irodalom: Kerényi K., Görög Mitológia, Bp. 1977. C. Aufforth, DNP, 1 (1996) 228-229, s.v. Agamemnon A.Furtwängler, Roscher, 1 (1884-86) 90-98, s.v. Agamemnon J. Griffin, Homer on Life and Death, Oxford, 1980. O. Touchefeu - I. Krauskopf, LIMC 1 256-277, s.v.Agamemnon Kulin Veronika 2004 |