Lexikon

Alexandria építészete

Római kori érme Commodus császár idejéből, a híres alexandriai világítótorony ábrázolásával - British Museum

Alexandria egyik legnevezetesebb építménye az ókori világ hét csodája közé sorolt világítótorony, a Pharos volt, amelyet a knidosi Sóstratos épített II. Ptolemaios Philadelphos uralkodása alatt, a Kr. e. 3. század kezdetén. A több mint száz méter magas, fehér márvánnyal borított építményt három szint alkotta, amelyek közül az alsó négyszögletes, a középső nyolcszögű, a felső pedig henger alakú volt. A torony felső szintjén állítólag tükröket helyeztek el, amelyek nappal a nap, éjjel pedig az ott lobogó tűz fényét erősítették fel, így az Alexandriába igyekvő hajósok már száz kilométeres messzeségből is észlelhették az irányjelzést. A Pharos csúcsát Zeus Sótér vagy Poseidón szobra díszítette. A több mint ezerötszáz éven át álló tornyot a Kr. u. 14. században földrengés pusztította el.
A Pharos-szigetet és a szárazföldet a Heptastadion nevű gát kötötte össze, amelytől keletre a kereskedelmi forgalmat bonyolító Nagy-kikötő, nyugatra pedig az inkább hadi célokat szolgáló Eunostos-kikötő terült el.
Alexandria városát Nagy Sándor építésze, a rhodosi Deinokratés tervezte: a sakktábla-szerűen elrendezett utcák hálózatában kelet-nyugati, illetve észak-déli irányú főutak jelölték ki a fontosabb városrészeket. Alexandria területének keleti harmadát a máig feltáratlan királyi negyed, a Brucheion foglalta el. A palota mellett itt állt a város vezető tudományos intézete, a Museion és a hozzá tartozó híres könyvtár, valamint Nagy Sándor és a Ptolemaiosok sírboltja, a Séma, amely az uralkodó-kultusz szellemi központjául szolgált.
Sarapis isten - feltehetően görög jellegű - temploma a város délnyugati részén, a Rhakótis-negyedben állt, mellette pedig több Iseum (Isis-templom), valamint Harpokratés és Anubis tiszteletére emelt szentélyek is működtek. Sarapis templomát Kr. u. 391-ben rombolták le, miután Theodosius császár betiltotta a pogány kultuszokat. Az épület egyetlen, ma is álló oszlopa (az úgynevezett "Pompeius oszlopa") Diocletianus császár korából származik.
Minthogy a modern Alexandria lényegében ráépült az ókori város romjaira, a Ptolemaiosok fővárosának építészetéről sokáig csupán az antik szerzők leírásai alapján alkothattunk képet. A 20. század végén megkezdődött víz alatti régészeti feltárások azonban e tekintetben is számos új ismerettel szolgáltak. Bár korábban azt feltételezték, hogy Alexandria teljességgel görög jellegű város volt, ma már bizonyosnak látszik, hogy a város építészetében egyiptomi díszítőelemek is megjelentek.

Endreffy Kata
2004