Lexikon

Nagy Sándor

Nagy Sándor - Alexandros (*Kr.e. 356. Pella , +323. Babilon) makedón király (ur. Kr.e. 336-323), ezen a néven a harmadik. Halhatatlanná történelmi szerepe tette (Nagy Sándor hadjáratai), hiszen uralkodó még előtte nem egyesített ekkora területet koronája alatt. Az antik források, amelyek előszeretettel írtak a hadvezérrről s uralkodóról, legendás és nem feltétlenül tárgyilagos képet rajzolnak róla.
Atyja II. Philippos (ur. Kr.e. 355 - Kr.e. 336), a makedón birodalom alapjainak megteremtője, anyja Olympias. Már születését is álom jövendölte meg. Olympias - nászéjszakája előtt álmában - látta, hogy villámcsapás érte méhét, amely fellángolt. Philippos valamivel később azt álmodta, hogy felesége méhét oroszlános pecséttel zárták le. Oroszlánhoz hasonlatos csodálatos gyermeket vártak tehát. A hagyomány szerint a delphoi jósda már ekkor Ammón, az egyiptomi isten szerepét hangsúlyozta a gyermek születésénél. De ekkor még messze volt tőle a keleti isten-királyok dicsősége. Nevelője Aristotelés volt. Húsz éves korában lett király, és első saját hadjáratán kemény kezű uralkodóként leromboltatta Thébait, lakosait pedig rabszolgának adta el. Később állítólag megbánta vadságát, és ettől kezdve kegyesebben járt el a meghódított népekkel. A perzsák elleni hadjárattal már Göröghon megbosszulójaként lépett fel, félgörög-félbarbár makedónból Görögország igazi urává lett. Haditetteinek hősiessége, a hadjárat eredményessége hamar hérósi magasságba emelte, gyorsan terjedt tehát a hír az isteni segítségről, s az ezt bizonyító csodákról, melyek előre vezették. Gordion városában a gordiuszi csomó "kioldozásával" (szétvágásával) is bizonyította igényét s jogát a "világ ura" címre. Egyiptom több szempontból is a kiemelkedett a meghódított országok közül. A perzsa uralom alóli felszabadítóként fogadta őt az ország; Alexandria megalapításával, a későbbi korok műveltségének is meghatározó irányt adott itt, de Egyiptom is fontos hatást gyakorolt az ifjú uralkodóra: a Szíva-oázisban a papság Ammón (egyiptomiul: Amun), a főisten gyermekeként fogadta, s minden ember feletti uralmat ígért neki.
Az elpuhultság és a tékozlás azonban mindig idegen maradt tőle, s környezetét is gyakran megfeddte, ha a sikerektől elbizakodva a puhányság jeleit fedezte fel rajtuk. Az ellenszegülést azonban keményen megtorolta. A Birodalom egységére törekedett, ezért megkövetelte az isten-királynak kijáró tiszteletet és mindent megtett a meghódított népek Birodalomba illesztéséért: a híres Szúszai menyegzőn ő maga Stateirát, Dareios leányát vette el feleségül; a makedón előkelőket pedig perzsa főemberek lányával házasította össze. Alexandros álma a világ feletti uralomról nem teljesülhetett be. Indiai hadjáratát katonái zúgolódása miatt félbe kellett hagynia, Arábia és Afrika meghódítását pedig már el sem kezdhette. Halála (Kr.e. 323. jún. 13.) tisztázatlan okból következett be: betegség és mérgezés is szerepel a lehetséges okok közt, de már az ókori hagyomány sem volt egységes ebben. Sírjának helye vita tárgyát képezi: ókori források szerint végakaratával ellentétben nem Szívában, hanem Memphiszben, majd Alexandriában helyezték örök nyugalomra.
Halála után a Dunától az Indusig terjedő birodalma felbomlott; utódai, a diadochosok háborúi során Makedóniát Antigonos, Ázsiai területeit Seleukos, Egyiptomot Ptolemaios nevű makedón hadvezérei szerezték meg, s ők alapították meg dinasztiáikat. A birodalom rövid ideig tartó egysége bár politikai értelemben megszűnt, mégis az ő uralkodása volt az a határpont, mely új fejezetett nyitott a görögség életében, s az akkor ismert világ műveltségében: kezdetét vette a hellénizmus időszaka.

Parlagi Gáspár
2004

Összesen:2 db

Alexandros képmása