Lexikon

Ptolemaios-dinasztia

Makedón uralkodócsalád Egyiptom trónján, Kr. e. 323-tól Kr. e. 30-ig. Amikor Nagy Sándor halála után hadvezérei felosztották egymás között a birodalmat, Egyiptom Ptolemaios, Lagos fia kezére került, aki Kr.e. 323-tól 305-ig szatrapaként kormányozta az országot, majd a többi diadochoshoz (Nagy Sándor utódai) hasonlóan királyi címet vett fel. Az általa alapított Ptolemaios-dinasztia fáraói, a Lagidák, a római hódítás koráig megszakítás nélkül uralkodtak Egyiptom fölött, székhelyük a Nagy Sándor által alapított Alexandria volt.
Nagy Sándor világbirodalmának utódállamai közül a Ptolemaios-kor első felében mind politikai, mind kulturális szempontból Egyiptom rendelkezett a legnagyobb befolyással. Alexandria a hellénisztikus világ kulturális központja volt: itt alapította meg I. Ptolemaios Sótér a Museiont és a híres könyvtárat, ahol olyan tudósok tevékenykedtek, mint Archimédés, Eukleidés, Eratosthenés, a földrajztudós és Aristarchos, a csillagász. A Ptolemaios-uralkodók nem csupán a hellénisztikus kultúrát támogatták, hanem az egyiptomi vallást és hagyományokat is ápolták. Alexandriában a görög és egyiptomi vonásokat egyaránt magán viselő - így mindkét etnikum számára elfogadható - Sarapis kultuszát helyezték előtérbe, Felső-Egyiptomban pedig számos új, nagy templomot építettek Egyiptom ősi isteneinek tiszteletére, s ezek egyben az egyiptomi kultúra fellegváraiként is működtek. (Ptolemaios-kori templomok Egyiptomban)
A Ptolemaiosok jelentősen átszervezték a fáraókori Egyiptom közigazgatását és gazdasági életét, újításokat vezettek be a földművelésben, kibővítették a csatornahálózatot, ugyanakkor igen súlyos adóterheket is róttak a lakosságra. Az ország népessége - részben a nagyszámú bevándorló hatására - csaknem a duplájára nőtt.
Külpolitikai nehézségek mellett (Szíriában sorozatos vereségeket szenvedett) az egyiptomi lakosság öntudatra ébredése és megerősödése is nehezítette az uralkodócsalád helyzetét: a 2. századtól kezdve Felső-Egyiptomban egymást követték a lázadások, a Ptolemaiosok udvarában zajló trónviszályok és családi intrikák pedig nem egyszer Alexandriában is polgárháborúhoz vezettek.
A gyengülő Egyiptom bel- és külpolitikai téren egyaránt Rómától remélt segítséget, az egyre erősödő Római Birodalom ugyanis nem csak a Seleukida protektorátustól mentette meg az országot, hanem a Ptolemaiosok trónviszályaiban is békéltető szerepet játszott. Végrendeletében nem egy lekötelezett Ptolemaios Rómára hagyta birodalmát, bár az utolsó nagy uralkodó, VII. Kleopátra (a híres szépségű, korunkban is az egyik legismertebb királynő, aki Kr. e. 51-30 között uralkodott) ismét Egyiptom nagyhatalmi pozíciójának visszaállítását tűzte ki céljául. Az egyre erősődő Rómával szemben azonban nem járhatott sikerrel: Kr. e. 30 szeptemberében Marcus Antonius oldalán vereséget szenvedett az actiumi tengeri csatában, a győztes Octavianus (a későbbi Augustus császár) pedig a Római Birodalom tartományává tette Egyiptomot.

Endreffy Kata
2004

Összesen:1 db

IV. Ptolemaios? portréja