|
Aischylos
(Kr.e. 525-456)
 | Aischylos portréja
- Firenze |
A görög tragédiaírás elsõ nagy alakja. A "tragédia atyjának" nevezik, mert õ volt az, aki a korábban csak karból és egy színészbõl álló drámát még egy szereplõvel kiegészítette. Ezáltal vált a tragédia meghatározó elemévé a párbeszéd, amelyben ellentétek bontakozhattak ki, és összetettebb történések is bemutathatóvá váltak. Szintén az õ újításának tartják a tartalmilag összefüggõ trilógiát, ill. tetralógiát.
Élete, melyrõl igen kevés adat maradt fenn, az athéni demokrácia megszilárdulásának és virágzásának idejére esik. Földbirtokos családba született (Kr.e. 525, Eleusis), a perzsa háborúk nagy csatáiban harcolt (Marathónnál, Salamisnál és Plataiainál is). Elõször Kr.e. 499-ben lépett fel, tragédiaversenyen elért elsõ gyõzelmére még 15 évet kellett várnia. Többször járt Szicíliában, elõször I. Hierón tyrannos meghívására, Kr.e. 473-ban, a halál is Szicíliában (Gela városában) érte Kr.e. 456-ban.
90 drámájából 7 maradt ránk teljesen, ebbõl három egy összefüggõ trilógiát alkot. Legkorábbi ránk maradt darabja is már érett alkotó éveire esik. A Perzsákat Kr.e. 472-ben mutatták be. A darabban a salamisi diadalnak állít emléket, az ellenfél bukását Xerxés elbizakodottságára, hybrisére vezeti vissza.
A Heten Thébai ellen (bemutatták: Kr.e. 467) egy, a Labdakidák sorsát feldolgozó trilógia egyik darabja volt. A három tragédia egy átokvert család három nemzedékének történetét követi végig, egészen a család kipusztulásáig. A szörnyû csapások mind az erkölcsi törvényeket áthágó õsök jogos büntetéseiként jelennek meg.
Szintén elveszett annak a trilógiának másik két darabja, mely a Danaidák történetérõl szól, s csak az elsõt, az Oltalomkeresõket vehetjük ma is kezünkbe. Itt az unokatestvéreikhez férjhez menni nem akaró Danaos-lányok Argos városában lelnek oltalmat.
A teljes egészében fennmaradt trilógia, az Oresteia az Átreidák családjának bosszútörténete. Az Agamemnón Klytaimnéstra bosszújáról, az Áldozatvivõk Orestés és Élektra bosszújáról szól. A bosszúláncolat az Eumenisekben megszakad: Orestést az athéni bíróság felmenti. Ebben a trilógiában, éppúgy, mint a Danaida-trilógiában is, az ellentétektõl feszült helyzetet az erõk kiegyenlítõdése zárja le.
A hét fennmaradt dráma egyikének, a Leláncolt Prométheusnak szerzõsége vitatott. Zeust itt kíméletlen zsarnokként ábrázolják az emberiséget "túlságosan szeretõ" Prométheus szavai.
Aischylos hõsei egyrészt külsõ kényszer alatt cselekszenek, másrészt tettüket saját választásuk is meghatározza. Legyen bár átok egy történet kiindulópontja, a hõsök maguk is elõremozdítják beteljesülését. Az emberi szenvedésnek van értelme: belátásra tanít, az igazság végül mindig érvényesül.
Szatírdrámáit a mûfaj lesikerültebb darabjainak tartották, ezekbõl azonban csupán néhány töredék maradt fenn.
A Kr.e. 5. század folyamán darabjai újra és újra színpadra kerülnek, halála után még 15-ször nyernek elsõ díjat. Népszerûségébõl csak a Kr.e. 4. században vesztett, amikor a klasszikus kor ragyogása elmúltával már Euripidés számított a legnagyobb tragikusnak.
Mûvei magyarul: Aiszkhülosz drámái, Budapest, 1996.
Irodalom:
B. Zimmermann, DNP 1 (1996) 350-357, s.v. Aischylos
Lázár Gy., Világirodalmi lexikon 1 (1970) s.v. Aiszkhülosz
Ritoók Zs. - Sarkady J. - Szilágyi J.Gy., A görög kultúra aranykora, Budapest 1984.
Szepessy Tibor utószava, Aiszkhülosz drámái, Budapest 1996.
Kulin Veronika
2004
|
|
|
|
