|
Campaniai vörösalakos vázafestészet
 | Campaniai vörösalakos hydria.
Menekülõ Perseus, bal kezében a levágott Gorgófõvel, jobb kezében görbe kard (harpé). Mögötte õt üldõzõbe vevõ Gorgó.
A fénykép forrása: K. Schauenburg, Perseus in der Kunst des Altertums, Bonn 1960, 18, 2. tábla. |
Campania kultúráját a Kr.e. 8. századtól itt is megjelenõ görög telepesek és az etruszk hagyományok erõsen befolyásolták. A Kr.e. 5. századtól azonban az addig az Appenninekben élõ italikus, fõleg samnis törzsek elkezdtek a tengerpart fele húzódni és a század végére elfoglalták szinte egész Campaniát. Ennek köszönhetõen az alapvetõen athéni mesterek hatására kialakuló vázafestõ-mûhelyek általában helyi megrendelõknek dolgoztak. Ezért viszonylag kevés görög mitológiai jelenettel, de annál több bennszülöttet, samnis harcost ábrázoló vázaképpel találkozunk.
A campaniai vörösalakos vázafestészet két központja Capua és Cumae. A capuai mûhely valamivel korábban, a Kr.e. 4. század közepe elõtt alakult ki (fél évszázaddal késõbb mint a lucaniai és apuliai mûhelyek). Az athéni vázaformák mellett igen kedveltek a helyi típusok, mint például az ún. kosárfülû amphora (bail-amphora). Szintén Campaniára jellemzõ a fülek alatti növénydíszek, palmetta-fák antiklasszikus burjánzása, valamint a járulékos színek bõséges használata. A nagyobb vázák sírjelenettel, az apuliaiakhoz hasonlóan, itt is elsõsorban sírbatételre készültek. A század utolsó harmadában a vázaképeken erõsen érezhetõ az apuliai stílus hatása, ami talán mestervándorlással magyarázható. A század és a vörösalakos produkció vége fele tapasztalható egyfajta "barbarizálódás": a többnyire egy-két alakos, - nõi fejeket, ifjakat, nõi jeleneteket - ábrázoló vázaképek szétesnek, az alakok elformátlanodnak.
Vandlik Katalin
2004
|
|
|
