| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Lyra A lyra-típusú hangszereket két csoportba, a dobozlyrák és teknőlyrák közé lehet sorolni. Előbbibe a kithara és a kerek testű phorminx, utóbbiba a szabványtípusú lyra (ld. lejjebb), és a barbitos tartozik. Alapvető különbség a két típus között, hogy az erőteljesebb hangzású dobozlyrák hangszekrénye fából, a teknőlyráké pedig eredetileg teknőspáncélból (chelys) készült, ezért az egész hangszert is hívják chelysnek. Később a lyra hangszekrénye is fából készült, de alakja változatlan maradt. A lyra-típusú hangszer elterjedtségéről a Mediterráneumban a minósi, mykénéi kultúrából, a görög szigetekről és Itáliából előkerült freskók, vázák töredékei tanúskodnak. Az ábrázolások közül a legrégebbit Izraelben találták Kr.e. 3100-ból, de sok más nép, köztük a sumerok és a hettiták is ismertek ilyen hangszert.A lyra ókori pengetős hangszer. Teste gömbölyded, kétkarú keretből, a két kart összekötő rúdból és függőlegesen kifeszített húrokból állt. A karokat szarvból vagy elefántcsontból faragták, a 3-7 húrt a keresztjármon átvetve csomóra kötötték. A lyrát függőlegesen tartva, ülve, állva, sétálva vagy táncolva szólaltatták meg. A test bal oldalán tartották egy szíj vagy egy csuklóra kötött kendő segítségével, amit a hangszer egyik karjára is ráerősítettek. A bal kéz ujjai lenyomták, pengették a húrokat, a jobb kéz pléktronnal szólaltatta meg. Pengetésnél a körmöket és a hüvelykujjat is használták. A lyrának táncokban, versenyeken, játékokon, felvonulásokon, ünnepeken, lakomákon, mitológiai jelenetekben volt nagy szerepe, férfi, nő, gyermek egyedül vagy csoportban is játszhatott rajta. Hangszíne miatt alkalmatlan volt bánat, gyász kifejezésére. A lyra a görög zene elsődleges szimbólumaként a görögök számára isteni eredetű kellett legyen. A homérosi Hermés-himnusz szerint a hangszer úgy született, hogy Hermés elhajtotta Apollón barmait, és az isteni kapuk előtt éppen akkor legelésző teknősbékának "...ott lemetélte fejét, meg a lábait, és kikaparta / A hegyiteknős belsőrészét szürke vasával" (41-42, Devecseri G. ford.). Hermés egy nádszálat fúrt át a páncélon, betakarta az ökör bőrével, ráerősítette a szarvát, és azt egy járommal keresztezte, mielőtt ráfeszítette volna a hét húrt a juh beléből. A lyrát Hermés adta Orpheusnak, akiről Thamyrisra és Linosra szállt, illetve Amphiónnak, aki a lyra hangjára mozduló kövekből építette fel Théba falait. Mikor Orpheus meghalt, lyrája a tengerbe esett, és Lesbos szigetéig úszva került a mítoszt a történelemmel összekötő "első" muzsikushoz, Terpandroshoz. A lyra a nyugati civilizációkban a zene szimbólumává vált, napjainkban érzelmi gazdaságot és műnemet jelöl. Virág Nikolett latin szakos hallgató PTE Klasszika Filológia Tanszék 2004 |
|
|||||||
