Lexikon

Meleagros mítosza Bakchylidésnél

(Bakchylidés, 5. epinikion 56-175)

Róma-városi strigilis-szarkofág főoldalának részlete: Meleagros és Atalanté. A fénykép
forrása: G. Koch, Die mythologischen Sarkophage. Teil 6: Meleager. Berlin 1975, 121. tábla, 146. k.

Ebben a győzelmi ódában Héraklés és Meleagros Hadés-beli találkozása során maga Meleagros mesél az életéről és a haláláról (94-154). A megrendült Héraklés felajánlja, hogy feleségül veszi Meleagros hugát, Déianeirát (165-175. Ez a motívum ókori források szerint egy mára elveszett Pindaros-költeményben is szerepelt, ott azonban Meleagros maga ajánlotta fel Déianeirát.)
A hős szájából elhangzó történet nagyjából a homérosi elbeszélést (Ilias 9, 527-605) követi: Artemis haragjában vadkant uszít Kalydónra (104-105), a sikeres vadászat után kitör a trófáért vívott harc (124-126), Meleagros megöli két nagybátyját (127-129), ám az ő halálát Althaia nem a bosszúból elmondott átokkal, hanem a fahasáb tűzre vetésével okozza (136-154).
Bakchylidés Meleagros-történetét nagyfokú irodalmi igényesség jellemzi: ez mutatkozik meg az érzelmeknek fontos szerepet juttató ábrázolásmódban (a nagyerejű Héraklés először megijed a halott Meleagrostól 71-76, később pedig meghatottságában könnyekre fakad 156-157), a finoman kidolgozott részletekben (a vadkan növényt, állatot, embert egyaránt pusztít 107-110), a kardal műfaji keretein belül is változatos irodalmi formákban (a vadkan feletti győzelem után az áldozatok "hősi temetése" 115-116, amely az Ilias temetési jeleneteit idézi, és ezt követően, amennyire a sérült szövegből kikövetkeztethető, a halottak felsorolása epikus katalógus-formában, 117-122). A költő nagyszerűen kiaknázza az első személyű elbeszélés lehetőségeit is: a hős azt is maga meséli el, amint a fahasáb elhamvadásával párhuzamosan fokról-fokra elhagyja őt az életerő (144-154).
Bakchylidés elbeszélésében nagy hangsúlyt kap a mitikus események megokolása: a vadkant már a homérosi történetben is a haragos Artemis küldte, és a trófeáért kitört küzdelemnek is ő volt az okozója. Bakchylidésnél magát a vadászatot is egy isten dönti el (daimón, 113). Althaia itt is fivérei megölése miatt lobban végzetes haragra, de Bakchylidés fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a csatában Arés nem válogat, a nyilak vakon ölnek (132-33), amit a bosszúszomjas Althaia nem vett figyelembe (136). Ezáltal Meleagros halálában a hangsúly a sorsszerűségről (amelyet a homérosi történetben a Moirák képviselnek) az anya tettének morális értékeklésére kerül át. A sors helyett a véletlen illetve a személyes felelősség kiemelését talán az elbeszélés első személyes formája is elősegíti.
Az események megokolásában különbözik ez a történet a homérositól abban is, hogy míg Homérosnál Artemis egy elmulasztott áldozat miatt haragszik meg, itt a harag okáról nem esik szó. Ez a történet azzal kezdődik, hogy Oineus áldozatokkal próbálja - sikertelenül - kiengesztelni az istennőt (97-104). Az elmulasztott áldozat motívumát az itteni történetbe is beleérthetjük, de szerepelni nem szerepel. Ez az eltérés jó példa arra, hogy azonos szereplőkkel (Artemis, Oineus, illetve az áldozat bemutatása) hogyan alkot két költő két különböző történetet.

Ld. még Meleagros mítosza Aischylosnál.

Horváth Judit
2008