|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Első terem - 8.
8. tárló
Görög archaikus művészet Boiótiában
(Kr. e. 7. század közepe-5. század eleje)
 | Boiótiai kartámcos terrakota-csoport;
Kr. e. 6. sz. első fele |
Külön fejezete a sokarcú görög archaikus kultúra történetének az Attikával szomszédos Boiótia művészete. Földrajzi helyzete miatt nem vett részt a gyarmatosításban és a tengeri kereskedelemben. Az elmaradott terület művészetében szélsőségesen ellentétes kifejezésformák éltek egymás mellett egy belterjes, csak helyi igényekkel számoló művészi produkció szolgálatában. Legérdekesebb, legjelentősebb archaikus kori műfaja a márványszobrászat mellett a 7-6. század fordulóján felvirágzó terrakotta idol-plasztika. Helyi előzményei közé tartozik a 7. század második felében készült kentaur és a kétlovas fogat töredéke a tárló jobb felső sarkában, mindkettő athéni típusú; korinthosi példányokhoz áll közelebb a középen elöl álló lóalak. A tárló közepén csoportosított, kézzel formált szobrok: a madárarcú, léctestű, színes ruhájú istennő-idolok, a megjelenített alakok természeti formái iránti teljes közömbösséggel sávozott festésű lovasok és majom-figura, középen pedig a ritka kartáncos-csoport a geometrikus, sőt részben a mykénéi plasztikára emlékeztető absztrakt formákat mutatnak, de éppen ez az egykorú görög művészet magas vonulatain ismeretlen kifejezésmód adja ma is elevenen ható varázsukat. Stílusuk nem máshol túlhaladott hagyományok elhúzódó továbbélése, hanem a 600 körüli években másfelé tartó előzményekből bontakozott ki hirtelen, és a század első felében uralkodó nyelvévé vált a helyi kisplasztikának, szemben a szomszéd görög területekkel, ahol hasonló jelenségek csak szórványosan bukkannak fel. A szobrok túlnyomó részét a vázákhoz hasonlóan égetés előtt festették, és legalábbis részben egy műhelyben készültek azokkal a jellegzetes formájú és díszítésű talpas csészékkel, amelyeknek egy példánya a tárló bal szélén emelvényen látható. A század közepétől az idolokat fénytelen festéssel díszítették; ennek példája a jobb szélen az emelvény alatt álló nőalak, és előtte a női szirén, amelynek negatív formából mintázott arca is utal arra, hogy a Cipruson kívül szinte rokonok nélküli, külön úton járó boiótiai idolplasztika történetének végső szakaszához érkezett. A jobb szélen kiállított szakállas férfi szirént kézzel mintázták, de a tárló bal szélén látható késő-archaikus állatszobrok a görög terrakotta szobrászatban már rég általánossá vált technikával, kétrészes öntőmintából készültek. Stílusuk is közeledést jelent a görög, főleg attikai plasztika uralkodó kifejezésformáihoz, szabadabb kompozíciójuk az agyag kisplasztikának a kőbe faragott nagyszobrászattal szembeni előnyös adottságait használja ki. Jellegzetes boiótiai edénytípus a mögöttük kiállított kantharos, a fekete mázra égetés után festett növénydísszel.
 | | Boiótiai terrakotta nőalak; Kr. e. 6. sz. második fele |
A 6. század elején a feketealakos vázafestés is megjelent Boiótiában, de a kis mennyiségű és csak helyben elterjedt produkció néhány eredeti vázaformát és groteszk ikonográfiai motívumot leszámítva az orientalizáló állatfrízek szereplőinek egyhangú ismétlésében merül ki. A század első felében az edénytípusok gyakran korinthosi formákat utánoztak, mint a kiállított alabastron, a díszítés pedig elsősorban a század elején Korinthossal sikeresen versenyre kelő athéni feketealakos vázafestészethez kapcsolódik, éspedig nemcsak tágabb értelemben: a boiótiai feketealakos vázák első díszítői Athénból beköltözött közepes tehetségű mesterek voltak, mint az alabastron két, talapzaton álló szirénjének festője, az ún. Ló-Madár-festő is, akinek korábbi, 580 előtti művei túlnyomórészt Athénban kerültek elő. Az orientalizáló díszítésmód a század második felében is sokáig továbbélt a boiótiai feketealakos vázákon; erről tanúskodik a tárlóban ókori szokás szerint a falra függesztett athéni formájú kétfülű, étkezésre használt tál (lekanis) erősen átfestett állatfríze is, amely egykorú a terem közepén kiállított Exékias-vázával.
<< előző következő >>
 | | Hol járunk |
Első terem |
|
|
