| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
A kopt művészet A 'kopt' elnevezés Memphis (Egyiptom egyik volt fővárosa a mai Kairó mellett) óegyiptomi nevéből származik. A tudományos szóhasználatban tág értelemben használatos ez a megnevezés, ugyanis jelöli az óegyiptomi nyelv legkésőbbi fázisát, Egyiptom keresztény lakosságát (egykor és manapság), az egyiptomi keresztény egyházat, illetve a művészettörténetben a későantik (Kr.u. 3. sz. közepe - 5. sz.) - kora-bizánci (5.sz.-7. sz.) kortól az arab hódításig (646) terjedő egyiptomi és az arab hódítás utáni keresztény művészetet és kultúrát.A kopt művészettörténet sajnos óriási hátrányokkal indult, amiket mindezidáig sem tudott teljesen leküzdeni. Így egyelőre meg kell elégedni a további ásatási eredményekig azzal, hogy a kopt művészet alkotásai minőségük szerint, illetve stíluskritika alapján nyerjenek besorolást. A korábbi uralkodó felfogással ellentétben a kopt művészet egyértelműen elhelyezhető a Mediterráneum (azaz a Földközi-tenger térsége) közegében, és természetesen nagyban meghatározta ábrázolásmódját, hogy a közeg, amelyben kialakult, a hellénizmus művészetének hagyományait folytatta. Egyiptom a Kr.u. 4. századtól az arab hódításig a Bizánci Birodalom része volt, ami a 7. század közepéig jelentős mértékben meghatározta kultúráját és művészetét. Később a kapcsolatok leszűkülésével a bizánci hatás elsorvadt, és a kopt művészet egyre inkább a hagyományok ápolására volt kénytelen szorítkozni. A kopt művészetben az udvari művészet hatása elsősorban Alexandriában mutatható ki; ez a város volt Egyiptom közigazgatási és kulturális központja az arab hódításig. Másodlagos művészeti csomópontok a nomosok központjaiban és a nagy kolostorokban alakultak ki. Utóbbiak annál is inkább fontosak, mert nem egyszer külföldi szerzetesek is laktak falaik között, illetve mivel a világtól visszavonult élet folyt bennük, a későbbi települések kevésbé tudták a maradványaikat elpusztítani, mint pl. egy gazdag lakóházét Alexandriában. A kopt művészet legjelentősebb ágai a kő-, fa- és csontfaragványok, a textilművészet, a táblakép- és falfestészet, a fémművesség, illetve a kerámiaművesség. A kőszobrászat főképp épületplasztikát foglal magába; fontos központjai Hérakleopolis Magna (a modern Ahnas), Oxyrhynchos (ma el-Bahnasa); ezen kívül jelentős alkotásai a porfírszobrok, melyeknek alapanyagát a Római Birodalomban kizárólag az egyiptomi Keleti-sivatagban bányászták. Fafaragványok (reliefdíszes falapok) építészeti kiegészítésül és bútorelemnek készültek. Csontfaragványokat főleg bútorok berakásához alkalmaztak. A textilművészet két csoportra osztható: ruhadíszekre és faliszőnyegekre. A festészet körébe az ikonok, a mennyezetkazetták és a templomokhoz, kolostorokhoz köthető falfestmények tartoznak. A fémművesség emlékei voltak talán legjobban pusztulásnak kitéve, hiszen azokat lehetett a legegyszerűbben újrafelhasználni. Nyilvánvalóan a gazdag háztartások fontos elemét képezték a fémedények, mécsestartók, kulcsok stb., a fennmaradt fémtárgyak azonban többnyire liturgikus környezetből származnak. A kerámiák közül elsősorban a festett vagy plasztikus díszítéssel ellátott díszkerámiák sorolandók ide. Bechtold Eszter 2005 |
|
