Lexikon

Oxyrhynchos

Város Közép-Egyiptomban a Bahr Jusuf nyugati partján, ma el-Bahnasának nevezik. Elnevezése a fáraókorban Per-Medzsed, azaz "a találkozás háza" volt, innen ered a görög Pempté, illetve a kopt Pemdzse/Pemdzsé név. A görögök ugyanakkor az itt szentként tisztelt hal után a várost Oxyrhynchosnak, a 19. felső-egyiptomi nomoszt pedig (amelynek Oxyrhynchos volt a központja) Oxyrhynchitésnek is nevezték. Oxyrhynchosról az egyiptomi források az Újbirodalom koráig semmilyen említést nem tesznek. A núbiai Pianhi (XXV. dinasztia) győzelmi sztéléje legyőzőtt erődként említi Per-Medzsed városát, Nitókris egyik felirata pedig mint nomoszfőváros beszél róla.
A város egykori főistene Séth volt, akinek a források szerint temploma is állt Seper-meruban. Az edfui Hórus-mítosz szerint Oxyrhynchos volt a színhelye Hórus és Séth küzdelmének, amelyben az utóbbi elveszítette egyik lábát. A városban Séth mellett Thoéris-Athénénak is volt kultusza és szentélye, de Termuthist, Osiris-Serapist, Isist, Harpokratést és Asklépiost szintén tiszteletben részesítették.
Oxyrhynchos városa a Kr. u. 3. sz. végétől kapcsolatban állt a Bahariya-oázissal, majd a bizánci korban Arkadia Provincia fővárosaként püspöki székhely lett, amelyet a 6. századtól Justinianopolisnak is neveztek. A város az arab hódítás (641) után is megőrizte jelentőségét, Ibn Tulun korában (834-884) például a fő nátronszállító helyek közé tartozott. A mamelukok idején (12. század) a város hanyatlásnak indult, ma csupán egy jelentéktelen falu foglalja el a helyét.
Oxyrhynchos és környéke Egyiptom legfontosabb papiruszlelőhelyei közé tartozik. A 19. század végén és a 20. század első évtizedeiben irodalmi szövegek és hivatalos dokumentumok egyaránt előkerültek a város hulladékhalmaiból, főként görög nyelven, egyes iratok azonban latinul, koptul illetve arabul íródtak. A leletek között olyan görög szerzők művei is előkerültek, mint Aischylos, Sapphó, Euripidés és Sophoklés.
Az oxyrhynchosi papiruszok részletes információkat nyújtanak a római kori város topográfiájáról: feltehetően klasszikus típusú agorával, árnyas kolonnádokkal szegélyezett főutcákkal, gymnaseionnal, színházzal, cirkusszal és fürdőkkel rendelkezett, a görög-római istenségek klasszikus stílusú templomai mellett azonban az egyiptomi istenségek egyiptomi stílusú szentélyei is megtalálhatók voltak benne. Lakossága a római korban mintegy 15000, a korabizánci korban közel 25000 fő lehetett. A városi élethez hozzátartoztak az évenkénti atlétikai versenyek és a négyévenként megrendezett nemzetközi versenyek, a Capitoliumi Játékok, melyeknek költői versenyek is részét képezték. Az oxyrhynchosi papiruszok számot adnak a város textiliparáról: a műhelyek a dolgozó lakosság mintegy hatvan százalékát foglalkoztatták.
Az oxyrhynchosi elit harmadik-hatodik századi temetkezéseiből gazdag kőfaragványanyag maradt fenn. A harmadik-negyedik században a temetkezésekhez portré-sztélék tartoztak, amelyek az elhunytat közel életnagyságban ábrázolták építészeti kerettel ellátott fülkében. Ezek a portrék valójában a megdicsőült halottak kultuszszobrai voltak, melyek az élők áldozatait és könyörgéseit közvetítették az istenekhez.
Az Oxyrhynchosban előkerült építészeti faragványokból ítélve az előkelők sírkápolnái tekintélyes méretű kőépítmények voltak, melyeknek fő helyiségeit kiváló minőségű figurális és ornamentális díszű fülkeoromzatok, pilaszter- és oszlopfejezetek, párkányzatok és frízek díszítették. Stílusukban a helyi hagyományok mellett az alexandriai és a konstantinápolyi építészet hatása is felismerhető.


Endreffy Kata
2005