| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Aeneas Aineias - Aeneas
Leginkább Aeneasként, Vergilius Aeneisének főszereplőjeként ismerjük, mitológiai "karrierje" azonban sokkal korábban kezdődik. Az Iliasban, noha nem különösebben fontos szereplő, többször is feltűnik. A 6. énekben Hektórral együtt buzdítja a várost védő trójaiakat, s Helenos az egyik legkiválóbb harcosnak nevezi; két jelentős párharcában - Diomédésszel (5. ének) és Achilleusszal (20. ének) szemben - azonban alulmarad, s csak Aphrodité és Poseidón segítségének köszönhetően menekül meg. Van ugyanakkor egy mozzanat az Iliasban, ami Aineias személyét különlegessé teszi. Mint Poseidón elmondja, "neki sorsa, hogy élvemaradjon, hogy ne legyen mag nélküli és nyom nélküli eztán Dardanosz ága..." (20, 302-4), s Zeus "Aineias erejét teszi végül a trószok urává" (20, 307; Devecseri Gábor fordításai). Homéros azonban nem tud arról, hogy Aineias elhagyná Tróját és új hazába vezetné a túlélőket. A Kr. e. 5. századi görög történetíró, Hellanikos az általunk ismert legkorábbi szerző, aki erről említést tesz. Hellanikos szerint Aineias és követői még az ostrom idején elmenekülnek Trójából a közeli Ida-hegyre, a város elfoglalása után pedig megállapodnak a görögökkel a szabad elvonulásról mindazon kincsekkel együtt, melyeket Trójából kimenekítettek. Aineias legidősebb fia, Askanios a phrygiai Askania-tó közelében telepedik le, később pedig visszatér Trójába; Aineias viszont a többi fiával, atyjával és az istenszobrokkal együtt hajóra száll és a Chalkidiké-félszigeten, a későbbi Aineia városától délre telepedik le. Ami Aineias Itáliába való eljutásának mítoszát illeti, annak kialakulásáról ismereteink rendkívül bizonytalanok. A szicíliai görögség és - talán rajtuk keresztül - különösen az etruszkok jól ismerték Aineias történetét, arra azonban semmi bizonyítékunk nincsen, hogy városalapító hérósként tisztelték volna. Róma és Aineias - illetve már latinul: Aeneas - kapcsolata csak a Kr. e. 3. században került az érdeklődés középpontjába, s kezdetben nem is elsősorban a rómaiak hangsúlyozták e rokonságot. Róma egyre növekvő hatalma felkeltette a szicíliai görög történetírók figyelmét, akik elkezdték kutatni a város eredetét. Ugyanakkor Róma diplomáciai kapcsolataiban is fontossá vált a trójai eredet kérdése: Pyrrhos Achilleus leszármazottjaként lépett hadba Róma mint trójai kolónia ellen (Kr. e. 280), Segesta városa pedig a közös trójai eredetre hivatkozva állt végül Róma mellé az első pun háborúban (Kr. e. 263). (E mitologizáló diplomáciával rokonítható később a pun háborúk indoklása is Vergilius Aeneisében: az Itáliába tartó Aeneas által elhagyott Dido átka kötelezi a karthágóiakat, hogy ellenségnek tekintsék a trójaiakat és utódaikat.) Maguk a rómaiak a század második felében kezdték el a trójai eredet részleteinek tisztázását. Fabius Pictor, az egyik első - még görögül író - római történetíró elveszett művét Aeneas itáliai partraszállásával kezdi, de Róma alapítását már Romulusnak tulajdonítja, feloldva ezzel a trójai háború és a város alapítása között eltelt idő keltette kronológiai ellentmondást. Az archaikus római eposzok - Naevius Bellum Poenicuma (A pun háború) és Ennius Annalese (Évkönyvek) - egyaránt a városalapító nagyapjaként említik Aeneast. Ebben az időszakban azonban még nem annyira Aeneas maga volt a fontos a rómaiak számára, hanem a trójai eredet általában. Változást a Kr. e. 2. század második fele hozott. A gens Iulia (a Julius-nemzetség) egyre erőteljesebben kezdte hangsúlyozni Venustól való származását - az istennőhöz pedig fián, Aeneason keresztül vezetett az út. Az Aeneas-mítosz római fejlődésének e második szakaszában tehát a trójai származás és benne Aeneas személye külpolitikaiból belpolitikai tényezővé, egy nemzetség politikai tőkéjévé válik. Az utolsó jelentős, a Kr. e. 1. század végén lezajlott változást Vergilius Aeneisének az augustusi ideológiával összhangban lévő olvasata foglalja össze a legtömörebben. Ezen olvasat szerint Aeneas - akinek legfőbb jellemzője a pietas, vagyis a családdal, a közösséggel, az istenekkel szembeni kötelességek hű teljesítése - már nem csupán egy nemzetség, hanem hangsúlyozottan az egész római nép ősatyja. Különleges kapcsolata van ugyanakkor egy bizonyos rómaival, Augustusszal: a háborút túlélő trójaiakat új hazába vezető hérós a polgárháborút túlélő rómaiak számára új hazát teremtő princeps előképévé válik. E mítoszváltozat szerint a hős élete sem puszta halállal, hanem csak sokkal magasztosabb módon érhet véget: Aeneas három évvel az itáliai őslakosok ellen vívott háború lezárulta után istenné válik (hasonlóan a majdani Romulushoz, Iulius Caesarhoz és Augustushoz), s Indiges néven kezdik tisztelni. Irodalom: K. Galinsky, Aeneas, Sicily, and Rome, Princeton 1969. H. Heckel, DNP 1, 329-32, s. v. Aineias 1. N. Horsfall, 'The Aeneas Legend from Homer to Virgil', in: J. N. Bremmer (szerk.), Roman Myth and Mythography, London 1987, 12-24. Kozák Dániel 2004 |
|
|||||||||
