Lexikon

Anaximandros

(Kr.e kb. 610 - kb. 609.)

Milétosi filozófus, a hagyomány szerint Thalés tanítványa. A Természetről című művéből egyetlen töredék maradt ránk, tartalmáról jobbára későbbi szerzők beszámolóiból következtethetünk. A mindenséget az úgynevezett apeironból eredeztette - a szó jelent határtalant, végtelent, de egyszesmind meghatároz(hat)atlant is. Ez a principium (arché) mennyiségi szempontból végtelen, mert csak így jöhetnek belőle létre állandóan a dolgok, másfelől meghatározatlan, vagyis minden konkrét minőségtől mentes, mert csak ilymódon lehet a forrása minden konkrét minőségnek. Az apeiront valószínűleg istenségnek is tekintette, amely a mindenséget kormányozza. A töredék szerint az egyes dolgok az apeironba pusztulnak "szükségszerűen, mert büntetést és jóvátételt fizetnek egymásnak jogtalankodásaikért az Idő elrendelése szerint". (A "dolgok" feltehetően az alapminőségek hordozói, a későbbi filozófiában "elemek"-nek nevezett föld, víz, levegő, tüz,). Ez a morális-jogi, és egyszersmind tragikus szemlélet (Nietzsche), mely az egyediesülésben bűnt lát, Hérakleitosnál folytatja karrierjét. A mű foglalkozott még egyebek között a mindenség keletkezésével, az égi jelenségekkel, az élőlények és az ember kialakulásával. A földről például azt állította, hogy a mindenség közepén lebeg. (Van, aki úgy véli: ezek a "szaktudományos" kérdések állhattak a milétosi természetfilozófus gondolkodásának középpontjában, és nem az apeironról szóló elmélet). Anaximandrosnak tulajdonítják az első napóra és az első világtérkép megalkotását.

Irodalom:

G.S. Kirk - J.E. Raven - M. Schofield, A preszókratikus filozófusok, Budapest 1998, 157-217.
C.H. Kahn, Anaximander and the Origins of Greek Cosmology, New York 1960.
J. Barnes, The Presocratic Philosophers, London - New York 1979, 19-37.

Kendeffy Gábor
2004