| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Hérakleitos
Hérakleitos már az antik szerzők szerint is szándékosan homályosan fejezte ki magát. Fennmaradt töredékei alapján úgy tűnik, hogy könyve nem egyenes vonalúan szerkesztett értekező próza lehetett, hanem frappánsan megfogalmazott, talányos, paradox kijelentések szervezett halmaza. Szerzője tudatosan és hatásosan alkalmazta a retorikai és poétikai eszközök széles tárát. Hérakleitos szerint a világot és annak jelenségeit egy mindent átható princípium irányítja. Ezt a princípiumot logos-nak nevezi, szerepének leírásában pedig tudatosan kiaknázza a szó széles jelentéstartományát: többek között szerepelhet "értelem", "mérték", "arány" és "magyarázat" jelentésben is. Mivel e princípium határozza meg az egyes jelenségek és az egész világ működését, az embereknek elsősorban arra kellene törekedniük, hogy megértsék, mi a logos és hogyan működik - az emberek azonban vakok és süketek a logosszal kapcsolatban. A világ különböző szinteken és különböző formában megjelenő ellentétekből épül fel. Az ellentétek közötti állandó feszültség és harc biztosítja, hogy a világ jelenségei folyamatosan a változás állapotában legyenek. A logos ugyanakkor azt is garantálja, hogy az ellentétek közül egyik se kerülhessen véglegesen fölénybe. A kozmikus folyamatok a tűz szüntelen és ritmikus átalakulásaként is leírhatók. A tűz az anyag legalapvetőbb és legistenibb formája, a kozmikus princípium anyagi aspektusa. Az ember a tűzön keresztül részesülhet az eleven és isteni kozmikus princípiumból: minél inkább tüzes a lelkünk, annál értelmesebbek és bölcsebbek vagyunk. Platón szemében a hérakleitosi filozófiai központi elemét a fizikai világ állandó változásának hangsúlyozása jelentette. A sztoikusok ezzel szemben Hérakleitos logos-tanát helyezték előtérbe, míg például Hegel az ellentétek közötti dialektikus viszony felismerését tartotta fontosnak. A mai filozófiatörténészek számára Hérakleitos jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy milétosi elődeivel szemben nem annyira az érdekelte, hogy a világ hogyan alakult ki és miből áll, hanem hogy miért és hogyan ismerhető meg, és ez az ismeret miképpen fejezhető ki. Irodalom: G.S. Kirk - J.E. Raven - M. Schofield, A preszókratikus filozófusok, Budapest 1998, 271-316. Görög gondolkodók 1. Thalésztől Anaxagoraszig, Budapest, 1993, 31-41. C.H. Kahn, The Art and Thought of Heraclitus, Cambridge 1979. Betegh Gábor 2004 |
