Lexikon

A kopt nyelv

Az egyiptomi nyelv utolsó fázisa, amelyet - elszakadva a klasszikus egyiptomi nyelv és írás tradícióitól - a görög alphabéta betűit átvéve, magánhangzókat és mássalhangzókat egyaránt leírva, betűírással jelenítenek meg. Az óegyiptomi nyelv korábbi szakaszaiban (klasszikus egyiptomi, újegyiptomi és démotikus) képszerű jeleket ábrázoló mássalhangzóírást használtak, az írásformák a hieroglif (leginkább templomokon és egyéb látványos felületeken; kicsit egyszerűsített változata a kurzív hieroglif), a hieratikus (papiruszokon, osztrakonokon, a mindennapokban használatos; a hieroglifák kevésbé kidolgozott, egyszerűbb változata) és a démotikus, amely szinte a felismerhetetlenségig egyszerűsíti a hieroglifákat és nem csak írásmódjában, de valamelyest grammatikájában is eltér az eddigiektől, ezért míg az előbbi kettő egyazon nyelv különböző írásformái, addig az utóbbi helyes elnevezése démotikus nyelv. A démotikus a 25. dinasztia idején (Kr.e. 7. század) jelenik meg, és mintegy ezer éven át használják - az utolsó démotikus felirat Kr.u. 452-ből származik; azért is fontos, mert az újegyiptomi és a kopt nyelv közötti fejlődési fokot képviseli és jól mutatja, hogy mennyire elválik egymástól a hivatalos nyelv és a beszélt köznyelv. A mindennapokban beszélt köznyelvet írják majd le és teszik irodalmi nyelvvé, így alakul ki a kopt nyelv, a Kr.u. 3. századra. A görög-római korban egyébként a hivatalos és a köznyelv egészen másként reagál a hódítók görög nyelvére és a kétnyelvű helyzetre: a démotikus lényegében független maradt a görögtől, nagyon kevés (szinte csak az adminisztráció és a hadsereg fogalomkörébe tartozó) szót vett át, míg a kopt szókincs egyötöde görög szó, és a görög nyelv hatása a koptra nem korlátozódik csupán a szókincsre. A kopt irodalom alapvetően két csoportra osztható: fordított (nagyrészt görögből) és eredeti kopt irodalomra. Az előbbibe tartoznak az Ó-és Újszövetség könyveinek, apokrifeknek, az apostoli atyák és egyházatyák műveinek, valamint a gnosztikus írásoknak a fordításai. Az eredeti kopt irodalomhoz szerzetesi írások, főleg levelek (Antal, Pakhóm, Horsiese, Senute) és Pakhóm regulájának töredékei, alexandriai pátriárkák (a legfontosabbak Péter, Athanasius, Timóteus, Theophilos, Cirill, Theodosius) írásai, mártírlegendák, regények (Nagy Sándor-regény, Kambysés-regény), versek, és a tudományos irodalomhoz tartozó orvosi és egyházjogi írások tartoznak.

Hasznos Andrea
2004