Lexikon

Koptok

A szó a görög aigyptios azaz "egyiptomi" kifejezésből származik, amelyet a fáraók kora után, Nagy Sándor (Alexandros) utódai idejében a görögök, ill. az őshonos egyiptomiak megkülönböztetésére alkalmaztak és először is földrajzi, másodsorban pedig etnikai jelentéssel bírt. Az arabok, miután elfoglalták Egyiptomot (641), átvették és használták ezt a kifejezést, ám ekkortól természetesen a kifejezés arabizált alakja volt használatos, ami leírva csak a gpt/kpt mássalhangzókból áll, hiszen az arab nyelv nem írja le a magánhangzókat; ennek vokalizált, kiejtett változata a kopt szó. Ebben a formájában már arra szolgált tehát, hogy megkülönböztesse a hódító muszlim arabokat az őslakos, (ekkor már) többségében keresztény egyiptomiaktól - így vált ez a szó egyre inkább etnikai és a kereszténységhez kötődő fogalommá. Az arab hódítás után az egyiptomi keresztények, elsősorban az őket sújtó adóterhek miatt, tömegesen tértek át a hódítók iszlám vallására, és hamarosan az egyiptomi keresztények, akiket ma is koptoknak neveznek, kisebbséggé váltak az országban.
A kopt mint keresztény egyiptomi azonban nem egyeztethető össze a kopt mint időszak értelmezéssel, amelyen általában a Kr.u. 3-7. századot szokás érteni, hiszen nem minden egyiptomi volt keresztény, az 5. század közepéig nem volt többségben a kereszténység Egyiptomban, és a pogányság hatása nem szűnt meg egyik pillanatról a másikra. A fogalom tisztázása céljából a következő vázlat lehet irányadó: 1. a kopt időszak a Kr.u. 3. századtól a Kr.u. 7. század közepéig tartott Egyiptomban. Ebben az értelemben a kopt szónak csak etnikai jelentése van - az őshonos egyiptomiakra vonatkozik, akik eleinte persze pogányok, majd pogányok és keresztények, végül többségében keresztények. Ezen időszak irodalma és művészete, akár pogány akár keresztény, a kopt művészet, amelybe még az egyiptomi keresztények arab hódítás utáni művészete is beletartozik; 2. a kopt közösség a 7. század közepétől napjainkig tart, és a kopt jelző itt etnikai és keresztény jelentést hordoz. Alapvetően az ortodox koptokra értendő, de tágabb értelemben a katolikus vagy protestáns hitre tért koptokra is használatos. A kopt nyelv csupán a 10. századig volt a kopt közösség nyelve és élő nyelv, ezután az arab lépett a helyébe, bár liturgikus nyelvként tovább élt, ma már csak elvétve találunk kopt nyelvű misét Egyiptomban, szerepét itt is az arab vette át.
A kopt kereszténység egyik legfontosabb vetülete a szerzetesség, amelyben Egyiptom ismét úttörő szerepet játszott. Szent Antal (Kr.u. 3.sz.) a keresztény szerzetesség alapító atyja és a kopt remeteség és aszkéta életmód megalkotója, a sivatagba kivonuló, egyedül, esetleg további remeték szomszédságában élő anakhóréta prototípusa. Ezt az életeszményt átvéve és továbbfejlesztve alakítja ki Pakhóm (Pachomius, 3-4.sz.) az egy kolostorban élő és dolgozó szerzetes közösséget (koinobion) a maga szigorú regulájával, amely aztán az európai szerzetességre is nagy hatást gyakorolt. Pakhóm és Senute (a Fehér Kolostor apátja, 4-5.sz.) írásain keresztül válik a kopt nyelv valóban irodalmi nyelvvé; Senute a legjelentősebb és legtermékenyebb kopt szerző, életrajza már magyar fordításban is olvasható.

Irodalom:

Du Bourguet, P., Copt, in A.S. Atiya (ed.), The Coptic Encyclopedia, 8 vols., Macmillan Publishing Company, 1991, vol. 2
Luft U., A démotikus nyelv. Bevezetés az I. évezred második felében használt egyiptomi írásba és nyelvbe, Budapest 1983.
Senute élete, in: Luft U. (szerk.), Istenek, szentek, démonok Egyiptomban, Budapest 2003.
O.F.A. Meinardus, Two Thousand Years of Coptic Christianity, Cairo 1999.
Orlandi, T., "Coptic Literature" in Pearson, B.A. - Goehring, J.E. (eds.), The Roots of Egyptian Christianity. Studies in Antiquity and Christianity, Philadelphia 1986.
Szent Antal Élete in: Vanyó L., A III-IV. század szentjei, Budapest 1999.
Till, W.C., "Coptic and its Value" in Bulletin of the John Rylands Library 40, No.1 (1957)

Hasznos Andrea
2004