|
Attribúció
 | A fiatal Beazley
Forrás: Beazley Archive |
Az attribúció a mûvészettörténeti kutatás fontos módszere, amelynek célja, hogy hasonló emlékek sorából egyeseket meghatározott mesterekhez rendeljen. E hozzárendelés alapja a mûvészegyéniség meghatározása, jellegzetes stílusjegyei alapján. Az ókori görög mûvészet kutatásában használják az attribúció módszerét egyes szobrászati csoportok (pl. kykládikus idolok, bizonyos plasztikus váza-mûfajok), vésett kövek és más emlékek osztályozásánál, legnagyobb jelentõsége azonban kétségtelenül a vázafestészet terén van.
Az athéni vázafestészetre kidolgozott festõ-attribúció módszere J. D. Beazley nevéhez fûzõdik, aki a 20. század elsõ felében írt monumentális mûveiben (legfõképp: Attic Black-Figure Vase-Painters; Attic Red-Figure Vase-Painters) a ma is legszélesebb körben elfogadott osztályozás alapjait teremtette meg. Beazley attribúciós módszerében G. Morelli, a századfordulón Ivan Lermolieff álnéven publikáló olasz mûvészettörténész módszerét hasznosította, aki az itáliai reneszánsz festészet szignatúra nélküli mûveit kötötte mesterkezekhez, stílusuk legkevésbé tudatos és így leginkább személyesnek tekinthetõ elemeit figyelve meg. Beazley módszere, amelyet utóbb sokan mások a görög és itáliai vázafestészet más területeire is sikerrel alkalmaztak, szintén a legapróbb részletek megfigyelésén alapul: a tágabb összefüggésekre utaló kritériumokon túl (mint pl. a vázaforma, a díszítési rendszer, az ikonográfiai jellemzõk), az anatómiai részletek és drapéria-elemek egyedi vonásai segíthetnek a személy, a mûvészegyéniség azonosításában.
 | Beazley
Forrás: Beazley Archive |
Az attribúciós módszer lehetõséget nyújt arra, hogy név szerint ismert mesterek (pl. Exékias) névjelzéssel el nem látott mûveit azonosítsuk; az ókori vázafestõk közül azonban a legtöbben nem szignálták mûveiket, ám a nekik attribuált mûveken keresztül mûvészi személyiségük mégis megragadhatóvá válik. Ezeknek a névrõl nem ismert egyéniségeknek a kutatás szokott nevet adni egy jellegzetes motívumuk (pl. Borostyán-festõ), legfontosabb (vagy "névadó") vázájuk lelõhelye, õrzési helye (Berlin-festõ), ábrázolt témája (Niobida-festõ) stb. nyomán, esetleg egy korábbi kutató vagy gyûjtõ tiszteletére (Micali-festõ, Fleissig-festõ). Az athéni vázákon gyakran nem vázafestõk, hanem fazekasok szignatúráit találjuk: egy-egy vázafestõ tudományos fantázianeve ezért õrizheti annak a fazekasnak a nevét is, akinek a vázáit gyakran díszítette (pl. Tlésón-festõ, Brygos-festõ).
A Beazley Archive Sir John Beazley-rõl
Irodalom:
T. Rasmussen - N. Spivey (szerk.), Looking at Greek Vases, Cambridge 1991.
B. A. Sparkes, The Red and the Black. Studies in Greek Pottery, London 1996.
Bencze Ágnes
2004
|
|
|
|
