Tunikadísz, benne körbe foglalt nõi büszt - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

A szó a görög aigyptios azaz "egyiptomi" kifejezésbõl származik, amelyet a fáraók kora után, Nagy Sándor (Alexandros) utódai idejében a görögök, ill. az õshonos egyiptomiak megkülönböztetésére alkalmaztak és elõször is földrajzi, másodsorban pedig etnikai jelentéssel bírt. Az arabok, miután elfoglalták Egyiptomot (641), átvették és használták ezt a kifejezést, ám ekkortól természetesen a kifejezés arabizált alakja volt használatos, ami leírva csak a gpt/kpt mássalhangzókból áll, hiszen az arab nyelv nem írja le a magánhangzókat; ennek vokalizált, kiejtett változata a kopt szó. Ebben a formájában már arra szolgált tehát, hogy megkülönböztesse a hódító muszlim arabokat az õslakos, (ekkor már) többségében keresztény egyiptomiaktól - így vált ez a szó egyre inkább etnikai és a kereszténységhez kötõdõ fogalommá.

Szövetdarab, rajta két mezítelen férfi, kezükben virágfüzér - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

Az arab hódítás után az egyiptomi keresztények, elsõsorban az õket sújtó adóterhek miatt, tömegesen tértek át a hódítók iszlám vallására, és hamarosan az egyiptomi keresztények, akiket ma is koptoknak neveznek, kisebbséggé váltak az országban.
A kopt mint keresztény egyiptomi azonban nem egyeztethetõ össze a kopt mint idõszak értelmezéssel, amelyen általában a Kr.u. 3-7. századot szokás érteni, hiszen nem minden egyiptomi volt keresztény, az 5. század közepéig nem volt többségben a kereszténység Egyiptomban, és a pogányság hatása nem szûnt meg egyik pillanatról a másikra. A fogalom tisztázása céljából a következõ vázlat lehet irányadó: 1. a kopt idõszak a Kr.u. 3. századtól a Kr.u. 7. század közepéig tartott Egyiptomban. Ebben az értelemben a kopt szónak csak etnikai jelentése van - az õshonos egyiptomiakra vonatkozik, akik eleinte persze pogányok, majd pogányok és keresztények, végül többségében keresztények.

Négyszögletes tunikadísz a Fátimida korból - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

Ezen idõszak irodalma és mûvészete, akár pogány akár keresztény, a kopt mûvészet, amelybe még az egyiptomi keresztények arab hódítás utáni mûvészete is beletartozik; 2. a kopt közösség a 7. század közepétõl napjainkig tart, és a kopt jelzõ itt etnikai és keresztény jelentést hordoz. Alapvetõen az ortodox koptokra értendõ, de tágabb értelemben a katolikus vagy protestáns hitre tért koptokra is használatos. A kopt nyelv csupán a 10. századig volt a kopt közösség nyelve és élõ nyelv, ezután az arab lépett a helyébe, bár liturgikus nyelvként tovább élt, ma már csak elvétve találunk kopt nyelvû misét Egyiptomban, szerepét itt is az arab vette át.
A kopt kereszténység egyik legfontosabb vetülete a szerzetesség, amelyben Egyiptom ismét úttörõ szerepet játszott. Szent Antal (Kr.u. 3.sz.) a keresztény szerzetesség alapító atyja és a kopt remeteség és aszkéta életmód megalkotója, a sivatagba kivonuló, egyedül, esetleg további remeték szomszédságában élõ anakhóréta prototípusa. Ezt az életeszményt átvéve és továbbfejlesztve alakítja ki Pakhóm (Pachomius, 3-4.sz.) az egy kolostorban élõ és dolgozó szerzetes közösséget (koinobion) a maga szigorú regulájával, amely aztán az európai szerzetességre is nagy hatást gyakorolt. Pakhóm és Senute (a Fehér Kolostor apátja, 4-5.sz.) írásain keresztül válik a kopt nyelv valóban irodalmi nyelvvé; Senute a legjelentõsebb és legtermékenyebb kopt szerzõ, életrajza már magyar fordításban is olvasható.

Hasznos Andrea


Irodalom:

P. Du Bourguet, 'Copt', in A.S. Atiya (szerk.), The Coptic Encyclopedia, 8, Macmillan Publishing Company, 1991, vol. 2

Luft U., A démotikus nyelv. Bevezetés az I. évezred második felében használt egyiptomi írásba és nyelvbe, Budapest 1983.

'Senute élete', in Luft U. (szerk.), Istenek, szentek, démonok Egyiptomban, Budapest 2003.

O.F.A. Meinardus, Two Thousand Years of Coptic Christianity, Cairo 1999.

Orlandi, T., 'Coptic Literature' in B.A. Pearson - J.E. Goehring (szerk.), The Roots of Egyptian Christianity. Studies in Antiquity and Christianity, Philadelphia 1986.

'Szent Antal Élete', in Vanyó L., A III-IV. század szentjei, Budapest 1999.

W.C. Till, 'Coptic and its Value', in Bulletin of the John Rylands Library 40, No.1 (1957)