Alexandros portréja - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

Nagy Sándor - Alexandros (*Kr.e. 356. Pella , +323. Babilon) makedón király (ur. Kr.e. 336-323), ezen a néven a harmadik. Halhatatlanná történelmi szerepe tette (Nagy Sándor hadjáratai), hiszen uralkodó még elõtte nem egyesített ekkora területet koronája alatt. Az antik források, amelyek elõszeretettel írtak a hadvezérrrõl s uralkodóról, legendás és nem feltétlenül tárgyilagos képet rajzolnak róla.
Atyja II. Philippos (ur. Kr.e. 355 - Kr.e. 336), a makedón birodalom alapjainak megteremtõje, anyja Olympias. Már születését is álom jövendölte meg. Olympias - nászéjszakája elõtt álmában - látta, hogy villámcsapás érte méhét, amely fellángolt. Philippos valamivel késõbb azt álmodta, hogy felesége méhét oroszlános pecséttel zárták le. Oroszlánhoz hasonlatos csodálatos gyermeket vártak tehát. A hagyomány szerint a delphoi jósda már ekkor Ammón, az egyiptomi isten szerepét hangsúlyozta a gyermek születésénél. De ekkor még messze volt tõle a keleti isten-királyok dicsõsége. Nevelõje Aristotelés volt.

Alexandros portréja - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

Húsz éves korában lett király, és elsõ saját hadjáratán kemény kezû uralkodóként leromboltatta Thébait, lakosait pedig rabszolgának adta el. Késõbb állítólag megbánta vadságát, és ettõl kezdve kegyesebben járt el a meghódított népekkel. A perzsák elleni hadjárattal már Göröghon megbosszulójaként lépett fel, félgörög-félbarbár makedónból Görögország igazi urává lett. Haditetteinek hõsiessége, a hadjárat eredményessége hamar hérósi magasságba emelte, gyorsan terjedt tehát a hír az isteni segítségrõl, s az ezt bizonyító csodákról, melyek elõre vezették. Gordion városában a gordiuszi csomó "kioldozásával" (szétvágásával) is bizonyította igényét s jogát a "világ ura" címre. Egyiptom több szempontból is a kiemelkedett a meghódított országok közül. A perzsa uralom alóli felszabadítóként fogadta õt az ország; Alexandria megalapításával, a késõbbi korok mûveltségének is meghatározó irányt adott itt, de Egyiptom is fontos hatást gyakorolt az ifjú uralkodóra: a Siwa-oázisban a papság Ammón (egyiptomiul: Amun), a fõisten gyermekeként fogadta, s minden ember feletti uralmat ígért neki.
Az elpuhultság és a tékozlás azonban mindig idegen maradt tõle, s környezetét is gyakran megfeddte, ha a sikerektõl elbizakodva a puhányság jeleit fedezte fel rajtuk. Az ellenszegülést azonban keményen megtorolta. A Birodalom egységére törekedett, ezért megkövetelte az isten-királynak kijáró tiszteletet és mindent megtett a meghódított népek Birodalomba illesztéséért: a híres szúzai menyegzõn õ maga Stateirát, Dareios leányát vette el feleségül; a makedón elõkelõket pedig perzsa fõemberek lányával házasította össze. Alexandros álma a világ feletti uralomról nem teljesülhetett be. Indiai hadjáratát katonái zúgolódása miatt félbe kellett hagynia, Arábia és Afrika meghódítását pedig már el sem kezdhette. Halála (Kr.e. 323. jún. 13.) tisztázatlan okból következett be: betegség és mérgezés is szerepel a lehetséges okok közt, de már az ókori hagyomány sem volt egységes ebben. Sírjának helye vita tárgyát képezi: ókori források szerint végakaratával ellentétben nem Siwaban, hanem Memphisben, majd Alexandriában helyezték örök nyugalomra.
Halála után a Dunától az Indusig terjedõ birodalma felbomlott; utódai, a diadochosok háborúi során Makedóniát Antigonos, Ázsiai területeit Seleukos, Egyiptomot Ptolemaios nevû makedón hadvezérei szerezték meg, s õk alapították meg dinasztiáikat. A birodalom rövid ideig tartó egysége bár politikai értelemben megszûnt, mégis az õ uralkodása volt az a határpont, mely új fejezetett nyitott a görögség életében, s az akkor ismert világ mûveltségében: kezdetét vette a hellénisztikus kor idõszaka.


Parlagi Gáspár