A kezdetek történetérõl csak nagyon keveset tudunk. A legenda Szent Márkot tekinti az egyiptomi egyház megalapítójának. Mártírhalált 68-ban szenvedett, Néró császár uralkodása alatt, és Alexandria mellett, Bukolia templomában temették el. A hagyomány ezt tartja az elsõ egyiptomi keresztény templomnak, amelyet maga az evangélista (az elsõ pátriárka) alapított. A kopt egyház eredetéhez kapcsolódó másik történet szerint a Szent Család egyiptomi vándorlásának idején a koptok a gyermek Krisztust Megváltóként üdvözölték. Az elsõ két évszázad keresztényeinek életérõl az egyházatyák utalásai (pl. Eusebius, Irenaeus) mellett különbözõ evangéliumi töredékek tanúskodnak. Az elsõ, már történetileg ismert püspök, Démétrios 189-231 között volt az egyiptomi keresztény egyház feje.
A korai egyház folyamatos támadásokat szenvedett el. A kereszténységet új keletû babonaságnak tartották, és sokáig minden politikai és természeti katasztrófa miatt õket okolták. A vádak között elsõ helyen a hitetlenség szerepelt, amely a császárkultusz visszautasítását jelentette a kortársak szemében. Hasonló volt a kannibalizmus, az emberevés, ami az oltári szentség félreértése, illetve a szodómia vádja, ami a keresztény testvérek közötti csók miatt tette hírhedté a még alakuló egyházat. A keresztényüldözések hullámai többször elérték Egyiptomot is. A kopt egyházban külön idõszámítást fogadtak el (kezdete 284), hogy örökre emlékezzenek a Diocletianus ideje alatt lezajlott kegyetlenségekre. A helyzet csak 313 után változott meg, amikor Nagy Konstantin kibocsátotta türelmi rendeletét, amelyben elismerte a keresztény vallás létét, és biztosította a szabad vallásgyakorlatot.
A kezdeti idõben még nem voltak templomok, csak ünneplésre szentelt gyülekezési helyek. Az oltári szentség ünneplésének helyei, keresztelési kápolnák, és a temetkezési helyek (katakombák) mutatják a kereszténység terjedését, ezeket sokszor korábban pogány használatban lévõ helyekbõl alakították át. A keresztény mûvészet szimbólumai, pl. a különbözõ keresztek, a hal, a pelikán, a szarvas, a fõnix és a bárány mellett bibliai jelenetek kaptak helyet.
Az elszórtan élõ remeték közösségekbe szervezése a 3. sz-ban következett be (egyiptomi szerzetesség).
Az egyiptomi egyház életének új fejezetét nyitotta a perzsa (619), majd az ezt követõ arab (641) hódítás.


Ötvös Csaba