Tunikadísz, középen emberi fej, körülötte négylábúak, emberi fejek - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

Az egyiptomi nyelv utolsó fázisa, amelyet - elszakadva a klasszikus egyiptomi nyelv és írás tradícióitól - a görög alphabéta betûit átvéve, magánhangzókat és mássalhangzókat egyaránt leírva, betûírással jelenítenek meg. Az óegyiptomi nyelv korábbi szakaszaiban (klasszikus egyiptomi, újegyiptomi és démotikus) képszerû jeleket ábrázoló mássalhangzóírást használtak, az írásformák a hieroglif (leginkább templomokon és egyéb látványos felületeken; kicsit egyszerûsített változata a kurzív hieroglif), a hieratikus (papiruszokon, osztrakonokon, a mindennapokban használatos; a hieroglifák kevésbé kidolgozott, egyszerûbb változata) és a démotikus, amely szinte a felismerhetetlenségig egyszerûsíti a hieroglifákat és nem csak írásmódjában, de valamelyest grammatikájában is eltér az eddigiektõl, ezért míg az elõbbi kettõ egyazon nyelv különbözõ írásformái, addig az utóbbi helyes elnevezése démotikus nyelv.

Kerek tunikadísz - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

A démotikus a 25. dinasztia idején (Kr.e. 7. század) jelenik meg, és mintegy ezer éven át használják - az utolsó démotikus felirat Kr.u. 452-bõl származik; azért is fontos, mert az újegyiptomi és a kopt nyelv közötti fejlõdési fokot képviseli és jól mutatja, hogy mennyire elválik egymástól a hivatalos nyelv és a beszélt köznyelv. A mindennapokban beszélt köznyelvet írják majd le és teszik irodalmi nyelvvé, így alakul ki a kopt nyelv, a Kr.u. 2-3. századra. A görög-római korban egyébként a hivatalos és a köznyelv egészen másként reagál a hódítók görög nyelvére és a kétnyelvû helyzetre: a démotikus lényegében független maradt a görögtõl, nagyon kevés (szinte csak az adminisztráció és a hadsereg fogalomkörébe tartozó) szót vett át, míg a kopt szókincs egyötöde görög szó, és a görög nyelv hatása a koptra nem korlátozódik csupán a szókincsre.

Négyszögletes tunikadísz - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

A kopt irodalom alapvetõen két csoportra osztható: fordított (nagyrészt görögbõl) és eredeti kopt irodalomra. Az elõbbibe tartoznak az Ó-és Újszövetség könyveinek, apokrifeknek, az apostoli atyák és egyházatyák mûveinek, valamint a gnosztikus írásoknak a fordításai. Az eredeti kopt irodalomhoz szerzetesi írások, fõleg levelek (Antal, Pakhóm, Horsiese, Shenute) és Pakhóm regulájának töredékei, alexandriai pátriárkák (a legfontosabbak Péter, Athanasius, Timóteus, Theophilos, Cirill, Theodosius) írásai, mártírlegendák, regények (Nagy Sándor-regény, Kambysés-regény), versek, és a tudományos irodalomhoz tartozó orvosi és egyházjogi írások tartoznak.




Hasznos Andrea