Tunika-részlet, levél alakú dísszel, Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

Különbözõ kopt lelõhelyeken már az 1880-as években megindultak az ásatások. Tudományos igényû és a legújabb régészeti módszereket alkalmazó kutatásokat azonban egészen a mai napig igen kis számban folytattak. Ennek oka egyrészt az, hogy a kopt leletek legtöbbször fáraókori lelõhelyek "másodlagos" termékeként kerültek felszínre és ezért csak minimális figyelmet fordítottak rájuk, másrészt, ha az érdeklõdés középpontjában álltak is, akkor sem dokumentálták õket kellõképpen (vagy leginkább sehogy sem). Ennek következtében a kopt mûvészet ugyan gazdag emlékanyaggal rendelkezik, azonban a darabok egymáshoz való tér- és idõbeli viszonyáról (tehát lelõhelyérõl és lelõkörülményeirõl) általában semmit sem tudni, ezeket már csak utólag lehet - ha lehet - rekonstruálni.

Tunikadísz - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

Ezt az amúgy sem kedvezõ helyzetet tovább nehezíti, hogy a tárgyaknak még mindig csak kis része vált közkinccsé: nagyobb részük továbbra is publikálatlan és hozzáférhetetlen mind a szakmai, mind a nagyközönség számára.
Az elsõ kopt kiállítás 1889-ben volt a kairói Bulaq Múzeumban. A kairói Kopt Múzeumot 1908-ban alapították. Minthogy Egyiptomban a külföldi kutatók kezdettõl fogva jelen voltak, hamar kialakultak hatalmas kopt gyûjtemények Európában is: Párizsban, Londonban, Berlinben, Brüsszelben és Szentpétervárott.

Kerek szövet bukolikus jelenettel, Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

A kopt mûvészettörténetben - a fent említett dokumentálási hiányosságok miatt - sokáig téveszmék tartották magukat. Ilyen volt az, hogy a keresztény kopt mûvészet kezdetben görög mitológiai témákat dolgozott fel, és azokat átértelmezte. Ez abból adódott, hogy Hérakleopolis Magnában (a mai Ahnasban) E. Naville, aki az 5. századi templomot föltárta, abban görög mitológiai faragványokra bukkant, és azokat a templom faragványaiként magyarázta annak ellenére, hogy azok jóval mélyebbrõl kerültek elõ, mint maga az épület. Számos félreértés származott ebbõl az alapvetõ tévedésbõl, és a kopt mûvészetet ettõl fogva jó ideig teljesen egyedi jelenségnek tekintették. Ez a mûvészet ráadásul a környezõ területekével összehasonlítva elmaradott is lett volna annak alapján, hogy klasszikus témákat nem-klasszikus formába öntött. Ez a "primitivitás" fejezte volna ki az egyiptomiak nacionalizmusát és szembenállását a Birodalommal a khalkédóni zsinat után. Ez a szembenállás a következõkben fogható meg: görög-római-egyiptomi, idegen uralkodó osztály-bennszülött parasztság, pogány-keresztény és monofizita-ortodox ellentéte. Pedig már a századfordulón megszületett az az akkoriban túlságosan haladónak tûnõ felismerés, miszerint a kopt mûvészetet - a Birodalom többi területének mûvészetéhez hasonlóan - a Mediterráneum (azaz a földközi-tengeri térség) szélesebb kultúrkörén belül lehet és kell elhelyezni.

Tunika-töredék négyszögletes dísszel, rajta Dionysos (?) és egy leopárd - Szépmûvészeti Múzeum, Antik Gyûjtemény

A további kutatások alapját olyan ásatások képezhetik a jövõben, melyek a legmodernebb régészeti módszerek alkalmazásával a tárgyakat minél szélesebb kontextusukban igyekeznek elhelyezni, ezáltal olyan összehasonlítási alapot nyújtva a korábban így-úgy elõkerült leletekhez, amelyek alapján azokat is el lehet helyezni idõben, térben, társadalmi, mûvészettörténeti stb. összefüggésükben.


Bechtold Eszter