Adatlap

Mi ez?A Siracusa-festő kratérja
Ki készítette?Siracusa-festő
Hol találták?Cerveteri
Hol található?Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény
Méret:m: 44,1 cm
Leltári szám:50.611
Korábbi gyűjtemények:Fejérváry-Pulszky gyűjtemény. Az Iparművészeti Múzeum átadása (1950) a Ráth-Múzeumból

A lépcsős talpon álló, öblös testű athéni vörösalakos oszlopkratér egy caerei etruszk sírból került elő. A kratért legtöbb kiegészítő díszítése, a fő képmezőket keretező motívumok: felül nyelvminta, két oldalt borostyáninda sor, alul pedig vízszintes sáv; valamint a lehajló szélű szájperem oldalán körbefutó vízszintes vonallal keretezett borostyánág fekete festésű. Az A oldal képmezője felett, a nyakat díszítő, körívbe zárt öt álló palmetta vörösalakos kivitelű.
A váza A oldalát egy négyalakos jelenet díszíti. A jelenet közepén egy attikai sisakot viselő, hoplita fegyverzetben ábrázolt, bal kezében kerek pajzsot tartó, szakállas harcos látható. A rövid chitón fölött viselt páncél alját bőr vagy bronzlapok alkotják (pteryges). A páncél fölött a két vállon átvetett rövid köpenynek csak a jobb oldali vége látszik, a többit eltakarja a kerek pajzs. A körzővel rajzolt nagy, kerek pajzs közepét balra vágtató szárnyas lovat mintázó jelvény (episéma) díszíti. A pajzs aljáról különböző ornamentális motívumokkal (borostyánlevél alakú pettyek, emberi szem, Z-minta) díszített, apron elnevezésű, rojtos végű bőrlebernyeg lóg le, amely a nyílvesszőktől volt hivatva megvédeni a pajzs hordozóját. A harcos jobb lábával előre lép, felemelt jobb karjában földre támasztott lándzsát tart. A harcossal szemben, felé lépő, hosszú chitónt, a fölött köpenyt viselő nőalak látható, amint felemelt bal kezében bordázott bronztálat, phialét nyújt a férfialaknak. A jelenet két oldalán egy-egy, a két főalak felé forduló, hosszú chitónt és a fölött köpenyt viselő szakállas férfialak látható. Mindkét alak kezében liliomfejben végződő, hosszú nyelű jogart (sképtron) tart. A bal oldalra lépő jobboldali alak jobb kezét búcsúzó gesztussal a harcos felé emeli. A bal oldali alak ezzel szemben a jelenetből kifelé megy, csak fejét fordítja vissza. A jelenet a harcba induló hoplita búcsúztatásának népszerű témáját ábrázolja, ezen belül az elindulás előtt, az isteneknek felajánlandó utolsó italáldozat előkészületeit jeleníti meg a váza képmezőjén a művész. Ennek elvégzéséhez nyújtja a nőalak a harcosnak a minden bizonnyal borral megtöltött phialét. A két szélső alak kezében lévő sképtron, az istenek vagy mondai királyok atrribútumai, ugyanakkor a jelenetet a mitológiai ábrázolások közé helyezik át, mintegy héróizálva a búcsúzó harcost.
A B oldal képmezőjét három, kezükben skyphost tartó köpenyes férfialak díszíti. A két szélső alak a jelenetből kifelé lép, csak fejüket fordítják vissza, a jobbra haladó középső alak felé. A bal oldali alak kezében botot tart a jobb oldali férfialak előtt lévő bot mintegy a levegőben áll. A jelenet egyértelműen kómos-jelenetként értelmezhető, ezen belül egy éppen szétszéledő mulatozó társaságot jelenít meg.
A B oldal nemcsak az egyszerűbb kompozíció, és a nyak díszítetlensége, hanem a slip vékonyabb, és ezért az alakok között áttűnő barnás-vörös alapszínű rétege alapján is jól elválik az egyenletesen fekete hátterű főoldaltól.
Mindkét oldal kompozíciójánál járulékos színek alkalmazása is megfigyelhető főleg a kisebb részleteknél, mint a férfiak haját övező hajszalag, a harcos bokáját díszítő kettős szalag. A belső részleteket, mint például a férfiak szakállának alsó fürtjeit, a ruhák szegélyét, egy-egy ruharedőt a köpenyeken, a harcos lábizmainak részleteit, a lábujjakat és a phialé bordázatát világos barnává higított festés jelez. A vázán az alakok külső-, és egyes testrészek (szemek, fül, száj) körvonalait reliefvonalak jelölik.
A vázakép festője a Siracusa-festő, akit az athéni későarchaikus vörösalakos vázafestészet egyik vezéregyéniségének, Makrónnak a követőjeként tartanak számon. A festőnek attribuált közel hetven váza szinte kizárólag nagyméretű edényekből áll, szemben főként kisméretű ivóedényeket festő mesterével. Komponálásmódjának jellemzője a nagyméretű, a felületet szinte teljesen kitöltő figurák, amelyeknek rajzából hiányzik mesterének finomsága.
Az athéni későarchaikus kori, középszerű művészek közé sorolt festő a Kr.e. 5. század második negyedében működött, budapesti vázája stílusa alapján munkásságának korai, még erősen későarchaikus szellemű időszakába tartozik.

   
1 2 3 4 5 6


Kapcsolódó tanulmányok: