| Adatlap | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
A symposionokon bor és víz vegyítésére használt edényforma harang-alakú változata. Magas, széles profilált talpon öblös test, barázdával elváló szájperem. A fülek alatt süllyesztett akrothérion palmetták. A perem alatt fekvő babérág balra, a kép alatt sakktáblamintás mezőktől megszakított meander-sor. Főoldalát mestere zsúfolt, sokalakos jelenettel díszítette: középen Dionysos isten ül, egyik kezében thyrsossal, amelyről szőlőfürt lóg le, a másikban kantharossal. Lábánál párduc fekszik, körülötte kísérői, párducbőrön ülő és sziklára lépő szatír, álló és ülő bacchánsnő thyrsossal, vele szemben Niké, a Győzelem szárnyas istennője, leengedett jobb kezében kancsó, a másikkal tálat nyújt az istennek. Fehérrel festve a növények, a koszorúk és diadémák, a thyrsosok termései, ékszerek, talajvonalak, sütemények a tálon. A váza rajza még a klasszikus hagyományt folytatja, a többszintes jelenet a térmélység jelzésének a nagyfestészet nyomán ekkoriban a vázákon is elterjedő szkémáját mutatja. A hátsó oldal levegősebb képének ruhátlan atléta-alakjait élénk gesztusaik kötik össze. Négy ruhátlan ifú, közülük a jobbszélső jobbra megy és hívó mozdulattal fordul hátra, a mögötte levő a ballábával sziklára lép, míg a harmadik hátrafordul a bal szélen feléjük siető negyedik felé. Fehérrel festve a szalagok mindegyik ifjú hajában. A vázát Fejérváry Gábor , megszerezve az első válogatás jogát, huszadmagával Franz Anton Lamberg grófnak a nápolyi diplomáciai szolgálata idején az 1770 körüli években szerzett jelentős méretű gyűjteményéből vásárolta, amelynek túlnyomó része 1815 után a nagy európai múzeumokba, elsősorban a bécsi Kunsthistorisches Museumba került. A közvetítő Daniel Böhm lehetett, aki szoros kapcsolatban állt a gróffal. A váza, a többihez hasonlóan, nem került az 1868-as árverésre, hanem Pulszky még előbb a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Az utóbb megalakult Iparművészeti Múzeumból vette át a Szépművészeti Múzeum. |
Kapcsolódó tanulmányok: |
