| Adatlap | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Finom, élénk téglavörös nílusi agyagból, két formában készült, alul nyitott, üreges szobrocska, megmintázatlan hátán kerek szellőzőnyílással. Kettős sípon játszó papot ábrázol: az alak támlátlan széken ül, lába ferdén ábrázolt zsámolyon nyugszik. Kissé előredőlő fején virágkoszorú, amelynek szalagja kétoldalt a vállára hullik, a fejtetőn két lótuszbimbó. Haja kétoldalt vastag tincsekbe rendezett (a feje búbján kopasz?), homloka ráncos, telt arcát csupán elnagyoltan dolgozták ki, a vonások elmosódottak. Felsőteste a jobbja felé fordul, jobb lábával előrelép. Öltözéke rövidujjú chitón és a bal vállán átvetett, a derekán jobboldalt körbecsavart, lábfejig érő köpeny. Mindkét kezével a kettős sípot (aulos) fogja, a baljában lévő hangszer hosszabb a másiknál. Jobb lábánál állványra helyezett amphora. A lótuszbimbón és az amphorán fehér fedőszín maradványai, a köpenyen rózsaszín festés nyomai, a lábzsámolyon és az amphora tartóján sárga foltok láthatók. Az attribútumok (főként a kettős lótuszbimbós koszorú) tanúsága szerint a szobrocska talán Harpokratés papjának vagy kultuszszolgájának lehetett a képmása. Az egyiptomi istenek napi kultuszában fontos szerepet játszott a zene; a Ptolemaios-kortól kezdve pedig a hagyományos, fáraókori hangszerek mellett, mint pl. a sistrum, hellénisztikus hangszerek is megjelentek mind a görög, mind pedig az egyiptomi istenek kultuszában. |
Kapcsolódó lexikon-bejegyzések: |
|||||||||||||||||||||||
