| Adatlap | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
A fülbevalók felső részét tripla rozetta alkotja: három, külön elkészített, egyre kisebbedő (10, 9 és 8 szirmúak) rozetta egymáshoz forrasztva, a tetejükbe egyetlen nagyobbacska granulátum van ültetve. A hátuljára került a beakasztó kampó, amely nemcsak a fülbe akasztásra szolgál, hanem alsó, hurokba hajlított vége a csüngőt is tartja. A csüngők leginkább amphorához vagy bimbóhoz hasonlítanak, mindkét elnevezést használják. A megszokott módon készültek: két, lemezből domborított felet forrasztottak össze, a csúcsára sorrendben drótkarikát, egy nagyobb és egy kisebb granulátumot forrasztottak, a tetejére pedig, az "edény nyakaként", egy orsó alakú drótot alul-fölül szalagcsavart dróttal keretelve. Ezeknek a daraboknak a testét fölül cikkcakk, alul egyenes, cizellált vonalak díszítik, az egyenes vonalakban poncolt pontokkal, a cikkcakk csúcsaiban pedig granulátumokkal. Léteznek csupán vonalakkal, de teljesen megmintázott levelekkel díszített változatok is. Ilyen és ekkora méretű (kb. 1 cm) csüngők szíjnyakláncok vagy korongos-csónakos fülbevalók csüngőiként ismertek főként a Pontus-vidékről, Kisázsia és Makedónia területéről, valamint Tarentumból. Ezeken az ékszereken szintén rozettákkal együtt fordulnak elő, de azok jóval kisebbek, és általában szimpla vagy dupla rozetták. Elképzelhető, hogy az aranyműves egy szíjnyakláncról vagy korongos csónakos fülbevalóról vette az ötletet, és talán még a bimbócsüngőt is, ehhez a fülbevalópárhoz. Mindenesetre az alkotóelemek egyedi kombinációjának eredménye, és így egyelőre egyedülálló. |
Kapcsolódó tanulmányok: |
