Adatlap |
Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
A váza az amphora típuson belül az ún. hasamphorák közé tartozik, amelyek jellegzetessége, hogy válluk és nyakuk között az átmenet folyamatos, törés nélküli. Felülete nagy részét fényes fekete máz borítja, amelyből keretelt kép módjára emelkedik ki két oldalán egy-egy négyszögletes, feketealakos képmező. Az agyag eredeti vörös színe tűnik elő még közvetlenül az alacsony, kúpos talpkorong fölött is, ahol a váza alját sugárkoszorú díszíti; nem borítja fekete máz a váza szögletes keresztmetszetű füleinek külső oldalát sem, amelynek díszítése bekarcolásokkal szirmokra osztott fekete foltok, ún. rozetták egymásutánjából áll. A képmezőket felül palmetták és lótuszvirágok kettős füzéréből álló díszítősáv zárja le. A feketealakos díszítés az egyik oldalon szemből mutatott négyesfogatot ábrázol, lovai közül - régebbi hagyománynak megfelelően - a két külső kifelé, a két belső befelé fordul, a kocsihajtó feje pedig jobb oldalra, ahonnan egy (a sebes mozgást megjelenítő) madár röpül felé. A másik oldalon Dionysost, a bor istenét látjuk, kezében ivókürttel, állandó kísérőitől, két táncoló satyrostól közrefogva; közöttük szőlőindák tekeregnek. A szakállas, hosszú köpenybe burkolt istenalak mellett mindkét oldalon olvashatatlan "betűjelekből" álló felirat-utánzat látható. A feketealakos jeleneteken a belső részleteket bekarcolással és a fekete mázra feltett, ún. járulékos vörös és fehér színnel ábrázolta a festő. Az amphora a Kr.e. 6. század közepét követő, az athéni feketealakos vázafestészet csúcsának tekinthető időszak egy kisebb mesterének, az Exékias körébe tartozó Fleissig-festőnek a műve (attribúció). |
Kapcsolódó tanulmányok: |