| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Tympanon Ókori kézidob, alapja egy 30-50 cm átmérőjű keret, amelyre egyik vagy mindkét oldalról marha- vagy szarvasbőrhártyát feszítettek. A dob peremét és a membránt néha különböző motívumokkal vagy szalagokkal díszítették.Bal kézben függőlegesen tartották, és a jobb tenyérrel vagy ujjheggyel ütötték - ez módosította a dob hangzását. A kényelmesebb fogás érdekében szíjakat erősítettek a peremére, egy hosszabb szíj segítségével pedig vállra lehetett akasztani A tympanon, akár a többi ütőhangszer (krotala, kymbala) keleti eredetű, hasonló dobokat találhatunk más ókori népnél is. A zsidóknál tánc és karének kísérője, a párthusoknál és egyiptomiaknál harci dob, a görög kultúrában kultikus szertartások fontos kelléke. Leginkább nők játszottak a hangszeren, főként Dionysos kísérőinél (mainasok, silénosok) látható, ritkábban magánál az istennél. Eredetileg a phrygiai anyaistennő, Kybelé tiszteletéhez kötődött; az istennő kultusza a Kr. e. 7. sz.-tól Kis-Ázsiából a szigeteken át jutott el görögföldre, majd innen Kr. e. 204-ben Rómába. A hangszer a Kybelé-kultuszból került át Dionysoséba, kultikus események ábrázolásain legtöbbször az aulossal és a barbitonnal együtt szerepel. Először Homéros, majd az archaikus költők említik. Ábrázolása az ázsiai istenkultuszok terjedése nyomán a Kr. e. 5. sz. végén a vázaképeken is gyakorivá válik. A Kr. e. 4. századra a tympanon már a vallási kontextus mellett a mindennapi életben is megjelenik: mozaikábrázolások szerint színészek, utcai zenészek hangszere, illetve - szintén keleti hatásra - a halottkultuszban is előfordul. Bella Erika latin szakos hallgató PTE Klasszika Filológia Tanszék 2004 |
|
