Lexikon

Trozzella

Lucaniára és Apuliára, ezen belül is a messapus területre jellemző, helyben kialakult bennszülött edényforma. Több típusát ismerjük. Közös jellemzőjük a perem fölé nyúló, függőleges fülek és az ezeket díszítő korongok. A magas fülek már a Kr.e. 9-8. századtól jelen vannak a helyi, italikus kerámiában egyéb formákon. A korongok viszont csak Kr.e. 600-580 körül jelennek meg a messapus trozzellákon. Ennek előzményeit azonban nem a helyi kerámiában találjuk meg. Hasonló módon elhelyezett korongokra korábbi példát közel-keleti területről, Phrygiából ismerünk a Kr.e. 750-700 körüli időszakból. Dél-itáliai darabokkal való kapcsolata azonban nem bizonyítható.
A korai messapus trozzellákra jellemző, hogy a függőleges füleket díszítő két korong közül az alsó kisebb és a fül bázisához csatlakozik. A Kr.e. 5. század végétől a korábban kúp alakú nyak konkáv formát vesz fel. A függőleges fülek pedig egyre magasabbra nyúlnak. Gyártásuk a Kr.e. 3. század közepéig tart.
Lucaniai trozzellákból csupán néhány darab maradt ránk. Ezek az apuliaitól eltérő, kettős kúp alakú formájukkal helyi, lucaniai hagyományt követnek.
Néhány darabon látható korabeli javítások, illetve vázaképek arra utalnak, hogy a mindennapokban használták őket, valószínűleg ital tárolására, felszolgálására.
A nestoris, amelyet szintén csak Apuliában és Lucaniában, de már vörösalakos műhelyekben, készítenek, a trozzella formára vezethető vissza.

Vandlik Katalin
2004

Összesen:1 db

Vörösalakos vegyítőedény (oszlop-kratér)