Lexikon

Salpinx

Antik görög fúvós hangszer, alakja a trombitáéhoz hasonlítható. 60-120 cm hosszú egyenes csőből, csontfúvókából és harang alakú tölcsérből áll. Anyaga rendszerint bronz, de készítették vasból is. A játékos jobb kezével felfelé, egyenesen vagy lefelé tartotta a hangszert, míg a bal kezét a csípőjére tette. A salpinx magas és vékony hangja miatt elsősorban katonai hangszer volt: jeladásra használták. A salpinxhoz köthető az első "trombitaverseny", amelyet a Kr.e. 5. századtól rendeztek Boiótiában, majd később Olympiában és Déloson is: a győzelem azé volt, aki leghangosabban volt képes megfújni a salpinxot. Rómában a salpinx megfelelője, a tuba a körmenetek, játékok és zenei előadások kedvelt hangszere volt.
Eredete nem tisztázott. A klasszikus kori tragédiák az etruszkok görög nevével: a tyrrhén jelzővel illették, ezért feltehető, hogy etruszk eredetű. Erre utal az a tény is, hogy a görögök ritkábban használták, mint az etruszkok és a rómaiak. Létezik olyan elmélet is, mely szerint a hangszer már a görög-etruszk kapcsolat kialakulása előtt ismert volt a hellén kultúrában, melynek emlékét Pallas Athéné egyik jelzője (epithetonja), az Argosban honos Pallas Salpinx-kultusz őrzi.



Irodalom:
G. Comotti, Music in Greek and Roman culture, Baltimore & London 1989, 73-74.
F. Zaminer, DNP 8 (2000) 550. s.v. Musikinstrumente
The New Grove Dictionary of Music and Musicians, 16. (1980) 430. s.v. salpinx
M. L. West, Ancient Greek Music, Oxford 1992, 118-121


Rausch Petra
latin szakos hallgató
PTE Klasszika Filológia Tanszék
2004
   
Összesen:1 db

1.Két domborműves lap töredéke ünnepi menet és az actiumi csata jelenetének ábrázolásával